„Nem missziókra, hanem gondolkodásmódokra van szükség”

Michael Barenboim

A Nánási Henrik vezette Komische Oper Berlin Zenekarával áll a Zeneakadémia színpadára Michael Barenboim hegedűművész, aki a választott Korngold-darab mellett arról is beszélt, hogy miért az anyanyelvén tud a legkevésbé, és milyen érzés, amikor a szüleivel, Jelena Baskirovával és Daniel Barenboimmal együtt ad koncertet.

– A soknyelvűség szinte adottság volt a számodra. Hány nyelven beszélsz?

– Ez tényleg egy szerencsés helyzet, ahogy egyébként a zenei közeg is meghatározó volt egészen gyermekkoromtól. Párizsban születtem, de Berlinben nőttem fel, később pedig ismét Párizsban végeztem a filozófia szakot az egyetemen.

Daniel és Michael Barenboim

Azt mondhatom, hogy franciául tudományos munkát tudok végezni, de nem biztos, hogy a hétköznapi életemet meg tudnám oldania. (Nevet) Erre sokkal alkalmasabb a német, hiszen most is Berlinben élek. Őszintén bevallva a legkevésbé oroszul, a szó szoros értelmében vett anyanyelvemen beszélek, és persze itt van az angol, ami szinte kötelező, ha nemzetközi porodon szeretnék érvényesülni.

– Említetted, hogy a zenei közeg is alapvető volt számodra. Mennyiben határozta ez meg a pályaválasztásod?

– A szüleim, Jelena Baskirova és Daniel Barenboim is kiváló muzsikusok, sőt még a nagyszüleim is zenével foglalkoznak, ez egy olyan körülmény, ami bárkire hatással tud lenni, de meg kell mondanom, hogy soha nem erőltettek rám semmit. A saját döntésem volt, hogy filozófiát tanuljak a Sorbonne-on, más kérdés, hogy végül a hegedű mellett döntöttem.

– A szólókarrier mellett az édesapád által megálmodott Nyugat-Keleti Diván Zenekar koncertmestereként dolgozol. Utóbbira mennyire tekintesz misszióként?

– Nem gondolom, hogy ez egy misszió és talán nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés. Itt inkább egy gondolkodásmódról van szó, egy alternatívát próbálunk meg felmutatni a zenekarépítésben, amely kizárólag a kultúrák párbeszédén alapszik. Maga az együttes is a lehetőségekre és a folyamatos diskurzusra épül. Ez egyébként csak egy része az életemnek, mert jelenleg a szólókoncertekre fektetem a legnagyobb hangsúlyt. Ezért is vagyok most itt.

Michael Barenboim fotó: Janine Escher

– Legutóbb nagyjából tíz éve játszottál Magyarországon, méghozzá Kaposváron. Hogyan alakítod ki a repertoárod?

– Szeretem a vegyes műsorokat és nem áll szándékomban specializálódni. Úgy vélem, hogy relatíve sok kortárs, illetve 20. századi zenét játszom, de Brahmsot vagy Beethovent ugyanúgy repertoáron tartom. Fontos, hogy egyként kezeljem a klasszikus zenei örökséget és ne tegyek különbséget korok és izmusok kötött. Arra törekszem, hogy ezt az egységszemléletet a játékom is visszatükrözze. Úgy vélem, hogy ha elválasztjuk az egyes stílusokat, akkor csak valami mesterségesre lelhetünk. A romantikát, vagy akár a bécsi klasszikát nem lehet teljes mértékben beszorítani egyetlen szabályrendszerbe. Itt egy fejlődési ívről van szó, de az alap mindig egy és ugyanaz.

– Mit hallhatunk tőled a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében?

– Izgalmas, mert most játszom majd először Korngold hegedűversenyét, ami egyébként nagyon jól illik a programba, hiszen egy Mahler-szimfónia hangzik még el, Korngold pedig köztudottan Mahler hatása alatt alkotott. A Komische Oper Berlin Zenekarával már dolgoztam együtt, nagyjából másfél éve játszottuk Bartók második hegedűversenyét, nagyon emlékezetes koncert volt, remélem, hogy a mostani is az lesz. A másik, ami érdekes, a filmzenei jelleg. Korngold nevéhez nagyon sok filmzene kötődik, és fontos megjegyezni, hogy ez a versenyű még azelőtt keletkezett, hogy a szerző az Egyesült Államokba ment volna, mégis olyan érzésünk lehet, mintha egy filmzenét hallanánk. Itt egy új kompozíciós technikáról lehet beszélni, ami talán az alapja mindannak, ami a klasszikus zene filmalkotásokhoz köthető szeletét jelenti.

Michael Barenboim fotó: Janine Escher

– Ha jól tudom sűrű a naptárad, hiszen három nap múlva már Firenzében koncertezel.

– Igen, Zubin Mehtával játszom majd Schönberget, később a tavasz folyamán pedig újra előkerül Korngold és Ginastera is. Januárban jelent meg debütáló szólóhegedű albumom, amelyre Bartók és Boulez műveit válogattam, szerintem ezek a művek beszélnek egymáshoz, nagyon büszke vagyok rá. Tervben van egy Brahms-triókat tartalmazó CD is, és természetesen a szüleimmel is fellépek majd. Mindig nagy öröm, amikor közösen aduk koncertet, de persze a legfontosabb, hogy nagyszerű zenészek és fantasztikus kamarapartnerek.

– Van időd a kikapcsolódásra?

– Berlinben élek a családommal, két kicsi gyermekem van, akikre mindig szánok időt.