1924. július 5-én született Budapesten, és 2013. április 28-án, életének 88. évében, Bloomingtonban hunyt el Starker János gordonkaművész.
Starker gordonkahangja olyan, mint a messziről jött emberé, a vándoré, akinek van miről mesélnie, s szívesen is mesél.
Kroó György így jellemezte Starker Jánost, akit a 20. század egyik legkiválóbb gordonkaművészének, a cselló koronázatlan királyának tekintünk. Az 1940-es évek végén Párizsban készítette el Kodály Zoltán op. 8-as Szólószonátájának felvételét, amellyel nemzetközi hírnevet szerzett, és elnyerte a Charles Cros Akadémia Hanglemez Nagydíját. 1948-ban költözött az Egyesült Államokba, ahol Doráti Antal a Dallasi Szimfonikus Zenekar szólócsellistájának szerződtette.
Szólista karrierje 1956-tól bontakozott ki. Olyan szerzők ajánlották neki műveiket, mint David Baker, Chou Wen-Chung, Doráti Antal, Bernhard Heiden, Jean Martinon, Rózsa Miklós, Juan Orrego-Salas és Robert Starer.
A klasszikus valamint a 20. századi mesterek kiváló előadója, Bach, Frescobaldi, Brahms, Beethoven, Franck, Hindemith műveinek szakavatott tolmácsolója volt. Az Egyesült Államokban magyar szerzők műveinek bemutatásával, jótékonysági hangversenyekkel, hangszeradományokkal járult hozzá a magyar kultúra terjesztéséhez.
Pályafutása során közel 130 lemezen szerepelt, több mint 75 szólóalbumot készített, ezek közül több rangos elismerésben részesült. 1997-ben J. S. Bach csellószvitjeinek felvételéért a ‘Legjobb hangszeres szólista’ kategóriában Grammy-díjat kapott, az 1990-ben készült, Popper Dávid műveit tartalmazó albuma szintén a jelöltek között szerepelt.
1958-tól haláláig a bloomingtoni Indiana University tanára, majd professzora és tanszékvezetője volt. A hangszerek tökéletesítésével is foglalkozott: széles körben alkalmazzák a vonós hangszereken az általa kifejlesztett, a hagyományostól eltérő formájú, kúp alakú vágatokkal ellátott hidat, amely Starker-híd néven vált ismertté.
1972-ben George Washington-díjjal, 1986-ban Toscanini-díjjal tüntették ki; a magyar kulturális kormányzat 1983-ban Kodály Érem, 1992-ben Pro Cultura Hungarica Emlékplakett kitüntetésben részesítette. 1998-ban Bach-szólófelvételeiért Grammy-díjat kapott. 2009-ben tiszteletbeli professzorává választotta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.