Mai emberünk egyidős a Seress-szerzemény Szomorú Vasárnappal. Nagaszakiban született 1935-ben, énekes, színész, rendező, zeneszerző, saját dalokat és több mint húsz könyvet jegyez.
- hirdetés -
Akihiro Miwa túlélte a ’45-ös Fat Mant, ’57-től aktív színpadilag, ’67-től filmileg, a 2000-es évektől hangját animekaraktereknek kölcsönzi, a japán drag-mozgalom oszlopos tagja, manapság hosszú, sárga hajat visel, és televíziós műsorokban haknizik.
Rendkívül sokoldalú személyiségnek hat: nem hiszem például, hogy Edith Piafot énekelve van nála lassabban műszempilla-felemelő-tehetség a földkerekségen (lásd: e videón 2:10-től). S mint ilyen, érdemes egyéb videóit is megtekinteni.
Sok szerepbe, karakterbe érzékenykedi bele magát, s tűnik hitelesnek. Döbbenetes módon vált pillanatok alatt tempót és stílust, tolja idomait olyan ruhákba, amelyeket Liza Minelli is piron-vonakodva öltött volna fel fénykorában, s mindezek által nemesítteti magát a klasszik nótatévés-gálák, a helyi japán nejlonotthonkás asszonyok kedvencévé.
Hallgasd meg ide kattintva az orosz változatot!
Ajkára emelte – s emiatt kerülhetett be a válogatásba – a mi Szomorú vasárnapunkat is, amelyet ugyanazzal a lélekkel énekelt fel, amely jellemzi az összes többi megnyilvánulását is. S tette ezt nem is rosszul, hisz – bár érzelmileg, mondanivalóját tekintve sok újat nem hordoz előadása -, egy olyan kultúrán itatván keresztül hallgathatjuk meg a jól ismert dalt, melyről sokunknak vajmi kevés fogalma van. Hallgassuk őt!
