Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap "Itt nincs vesztes fél"

“Itt nincs vesztes fél”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A Werkakadémia első Komolyzenei menedzser képzésének egyik csoportja május 11-én vizsgázott. A koncert a hatodik kerületi Benczúr Házban került megrendezésre, Mozart a Házban címmel. A rendezvényen fellépett Váradi László harmadéves Zeneakadémista is, aki korábban a Virtuózok tehetségkutató műsor különdíját is elnyerte. Az esemény kapcsán megkértük Váradi Lászlót, hogy mint pályakezdő művész meséljen elképzeléseitől, illetve Meczner Verát, a képzés mentorát.

- hirdetés -

– Mit gondoltok, miért van szükség komolyzenei menedzserekre?

Váradi László: A zenének két oldala van. Az egyik, ahogy mondani szokták a „sport” oldal, a másik pedig a művészet oldala. Nyilvánvaló, hogy egy olyan zenésznek, aki azt szeretné elérni, hogy közönség elé álljon, koncertezzen, szükséges, hogy el tudja magát adni. Ez segítség és kapcsolatok, vagyis menedzsment nélkül a mai világban nem nagyon megy. A mi dolgunk, hogy tanuljunk és gyakoroljunk, foglalkozzunk a zenével, arra nincs idő, hogy magunkat menedzseljük.

Meczner Vera

Meczner Vera: Leginkább azért, hogy az egész iparág professzionális szinten tudjon működni. Legfontosabbak természetesen a művészek, az intézmények, de a menedzsmentek és a menedzserek is ugyanúgy részesei az ágazatnak. Ebben a rendszerben több ponton is érzékelek hiányosságokat, véleményem szerint fontos lenne, hogy ezeken a területeken képzett szakemberek dolgozzanak, és ne olyanok, akik véletlenül vagy kényszerből kerültek az adott pozíciókba. Biztosan erősebb tudással rendelkezik az, akit eleve erre képeztek.

– Nem viszik túlzásba manapság a zene „sport” részét?

VL: Nagy a piac. Nagyon sok klasszikus zenész van, akik az abszolút az élvonalba tartoznak. Nagy a verseny, nem mindig csak az számít, hogy ki milyen művészi szinten van, éppen ezért a versengés sokszor nem a zenészek, hanem a menedzserek között folyik.

– Mint fiatal művésznek van már tapasztalatod komolyzenei menedzserekkel vagy produkciós szervezőkkel?

VL: Még nem nagyon, most kezdem a pályámat. Ezt a világot most felfedezem fel, tavaly szerepeltem a Virtuózokban, ott többen is megismertek, de eddig még igazi tapasztalatom nincs.

– Hogyan dolgoznak együtt a komolyzenei menedzserek és intézmények?

MV: Általában nem könnyen. Az esetleges kezdeti nehézségek után, jellemzően jó kapcsolat és együttműködés alakul ki. Persze ez attól is függ, hogy milyen jellegű a történetesen felvetődő probléma. Ha például egy nagyon egyszerű megbízásos szerződést kell lebonyolítani, akkor nem nehéz a közös munka. Ha azonban komolyabb érdekellentét merül fel a felek között, vagy például nagyon eltérő az elképzelése a meghívó partnernek a honoráriumról, mint a művésznek, és ezáltal nekem is, akkor persze nehezebb. Eddigi tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy azokkal az intézményekkel, akik megértették, hogy én, menedzserként azért vagyok, hogy segítsem az együttműködést az intézmény és a művész között, nagyon jól tudtam dolgozni, és szerencsére ezekből van több.

Váradi László

– Mennyiben tudják a menedzserek segíteni a zenészeket?

VL: Az egyik álmunk az, hogy koncertező művészek legyünk, ehhez kell a segítség. Ha ez meg van, akkor az előadásokra és a nyilvános szereplésekre is ügyelni kell. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ne csak a hírnevünk gyarapodjon, hanem a tudásunk és a művészetünk is folyamatosan fejlődjön.

– A kapcsolat fordítva is működik?

VL: Ez egy szimbiózis. A zenész az odaadásával, tehetségével, a munkabírásával segíti a menedzsert, aki ennek fényében támogatja az előadót.

MV: Nagyon is! Ideális esetben nem egy hierarchikus viszonyról beszélünk, hanem egy kifejezetten szimmetrikus együttműködésről. Közös szekeret húzunk, éppen ezért számtalan olyan helyzet adódhat, amikor a művész tudja a közös munkát segíteni, előre mozdítani.

– Milyen egy jó komolyzenei menedzser?

VL: Legyen nagyon együttműködő, segítőkész, vegye figyelembe, hogy a zenész milyen egyéniséggel rendelkezik, és hogyan kell hozzá közeledni. Ugyanakkor a zenésznek is hasonló tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hiszen ez az együttműködés alapja.

– Hogyan készülsz fel egy fiatal muzsikus a koncertjeire?

VL: Én minden esetben megbeszélem tanáraimmal, hogy milyen koncertekre készülök éppen, milyen darabokat kell tanulnom. Mi diákok, előkoncerteket is szoktunk szervezni, hogy egymást meghallgathassuk. Amikor a darab már olyan szintre fejlődött, hogy tanári segítség nélkül is bárhol elő tudjuk adni, akkor kezdődik az a folyamat, amikor a diákból igazán művész válik. Úgy érzem, nálam egyre többször fordul elő, hogy nem is szólok a tanáraimnak, ők rám bízzák a felkészülést. Ami nagyon új, és nagyon friss.

– Mennyit kell ilyenkor gyakorolni?

VL: Ez mindenkinél más és más. Alapvetően természetesen minél többet, de megvan ennek a határa is. Sokszor hallhatjuk, hogy a zenészek sokat gyakorolnak, mégis üres a zenélésük. Mi, a Zeneakadémián nagyon ügyelünk arra, hogy ez ne történjen meg, ne gyakoroljuk túl magunkat, ne legyen üres a zongorázásunk, mert ez nem egy sport, hiszen a bennünk lévő művészt és a darabban rejlő művészetet fejlesztjük állandóan. Ezt nem szabad túlzásba vinni,

őszintének és hitelesnek kell maradni.

– A menedzser hogyan készül fel a koncertre?

MV: A koncert előtt már nem sok a tennivaló, a menedzser szépen felöltözik, elmegy az előadásra és büszke a művészére. Ez a könnyebbik része. Nekünk arra kell készülnünk, amikor a megkeresés történik, illetve, hogy hogyan tudjuk az érdeklődést, felkérést proaktívan indítványozni.

Meczner Vera

– Sikeres volt a Komolyzenei menedzserképzés? A résztvevők különféle területekről érkeztek, volt, aki már rendelkezett tapasztalatokkal és volt, aki a képzéssel került bele a komolyzenei menedzsmentbe. 

MV: Érdekes volt megfigyelni, hogy bár mindenki különböző háttértudással érkezett, a lelkesedés kiegyenlített volt. Lényeges kiemelni, hogy minden órán egy erős 80 százalékos részvétel volt jellemző. Az oktatók nagyon komolyan vették a saját órájukat, mindenki nagyon felkészülten érkezett, és hasznos tudást adtak át a hallgatóknak. A diákok olyan szakemberektől tanulhattak, akik már régóta foglalkoznak egy-egy területtel. A színes, sokszor különböző szakmai szemléletmódot adtak át, viszont az mindenképpen azonos volt az előadásokban, hogy minden előadóból áradt a saját szakmája iránti szeretetet, bizonyítva, hogy jó ezen a területen dolgozni, és érdemes azokat a nehézségeket vállalni, amelyek ezzel a szakmával járnak.

– A képzés jövőre is elindul. Lesz változtatás a következőkben?

MV: A Werk Akadémia döntése, hogy indul-e újra a képzés. A diákok visszajelzése rendkívül fontos számunkra, így az általuk adott tanári értékelések alapján esetleg változik az órák összetétele. Valószínűleg a jogi órák száma emelkedik majd, mivel rengeteg, a szerzői joggal kapcsolatos kérdés merült fel a képzés ideje alatt.

Promóció

Mit keres a fizikus a múzeumban?

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X