Összedolgoznak a szerencséjükkel

Sodró Eliza - A játékos (Radnóti Színház, fotó: Dömölky Dániel)

Az évad utolsó bemutatójára készülnek a Radnóti Színházban. A színpadra ritkán alkalmazott Dosztojevszkij-kisregény, A játékos szövegkönyvét a Junior Prima-díjas Fekete Ádám írta, a rendező Fehér Balázs Benő. Az Antonyina Vasziljevnát alakító Csomós Marit, a Mademoiselle Blanche-ot megformáló Lovas Rozit és a Polinát játszó Sodró Elizát kérdeztük a játékszenvedélyről és a szerencséről.

A játékos bemutatója május 7-én 19 órakor lesz. Előadások az évadban: május 6., 16., 28., június 6., 7.

További információ az előadásról és jegyvásárlás

– Szerintetek milyen lelki igényeket elégít ki a szerencsejáték?

Csomós Mari: Azt hallottam, hogy hirtelen ad nagy örömérzetet, örömhormonokat szabadít fel, állítólag többet, mint a heroin. A játékos miatt ez a lelki igény most igencsak érdekel.

Lovas Rozi: Messziről borzongat az, hogy hogyan tudnak az emberek a szerencsére hagyatkozni. Hatalmas adrenalinnal járhat, mint a többi függőség esetében, persze lehet jókedvből és elkeseredésből is kockáztatni. Van, aki egyenesen hisz benne, teóriákat gyárt, és foglalkozásként űzi.

Lovas Rozi – A játékos (Radnóti Színház, fotó: Dömölky Dániel)

Sodró Eliza: Egy este leültem egy számítógépes játék elé, amiben elég jó voltam. Bármikor abbahagyhattam volna, de amikor megcsináltam egy pályát, még egyet akartam, aztán még egyet. Egyszer csak jött anyu a kakaómmal, hogy menni kell suliba. Szóval a függőségről vannak élményeim, de azt nem tudom elképzelni, hogy azt a pénzt játsszam el, amiért megdolgoztam.

– Ti jártatok valaha kaszinóban?

CsM: Én még nem, de a kaparós sorsjegyet nagyon szeretem. Lottóztam is, totóztam is már, egyszer volt is hármas találatom.

Lovas Rozi, Csomós Mari – A játékos (Radnóti Színház, fotó: Dömölky Dániel)

LR: Nem, sajnos. Gyerekkori emlékem van egy rulettes társasjátékról, meg arról, hogy a sítáborban sokat pókereztünk, és „nagy” pénzben játszottunk, 1 és 2 forintos tétekben.

SE: Nem, de a kollégiumban egy osztálytársammal pókereztünk egyszer a neten, egy ingyenes versenyen: 10 órán keresztül tartott a játék. Ő játszott, én néztem. Tartottam benne a lelket. Végül negyedik lett, jó csapat voltunk. De fárasztóbb volt az este, mint egy egész próbafolyamat.

Csomós Mari – A játékos (Radnóti Színház, fotó: Dömölky Dániel)

Sodró Eliza a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán végzett 2014-ban, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött. 2016 óta a Radnóti Színház tagja. Tulajdonképp egész kicsi kora óta színésznőnek készült, már akkor is, amikor még fogalma sem volt arról, hogy ez egy szakma. Ismerjék meg a fiatal színésznőt!

– Szerencsésnek tartjátok magatokat?

CsM: Sok dologban igen, de nagy terheket cipelek én is. Szerencsés vagyok, mert azt hiszem, tudok valamit adni a nézőknek és a kollégáknak. De a pénz ebben a kérdésben nem játszik semmilyen szerepet.

LR: A munkámban igen, nagyon. Amióta rátaláltam a hivatásomra, azt érzem, jó dolgom van, szerencsés csillagzat alatt születtem, szerencsés találkozásaim vannak. És szerencsés vagyok a családommal és a barátaimmal is.

 SE: Igen. Akkor tartom szerencsésnek magam, ha tudom, mit akarok, mert akkor észreveszem a lehetőségeket. Ebből a szempontból összedolgozunk a szerencsémmel.