Adott egy író (Ivan Viripajev) és egy rendező (Viktor Rizsakov), akik egymást jól ismerik, sok éve dolgoznak, gondolkodnak együtt. Ha a rendező tőle választ darabot egy olyan társulatnak (a Nemzeti Színházénak), amellyel már dolgozott, a formállogika szabályai szerint a végeredmény kizárólag izgalmas produkció lehet. 

- hirdetés -

Részegek – Nemzeti Színház

A színház ajánlója

Modell, bankár, menedzser, prostituált, fesztiváligazgató, építőipari alkalmazott. A sors különös játéka folytán a belőlük összeverődött társaság jelenik meg a Részegekben. Istenről, szeretetről, szabadságról, önmaguk kereséséről beszélnek akadozó nyelvvel. Leginkább azt próbálják megfogalmazni, hogy kiüresedett, józannak tűnő világunkban van-e még helye az őszinteségnek, lehet-e valódi szeretetet találni.

A Részegek a mai ember, az európai civilizáció alapproblémáira kérdez rá. Arra a racionálisnak, toleránsnak és józannak hazudott életformára, amely valójában az európai ember létének értékvesztését, a szeretet, a hit, a kultúra eltűnését, a hazug ideológiákat takarja. Erről azonban csak néhány „részegségében őszinte” figura képes fájdalmasan, eltorzult tudattal beszélni egyfajta apokrif gyónásként.

A szerző a kortárs orosz színházi élet mára már kultikussá vált drámaíró-rendezője, az 1974-ben Irkutszkban született Ivan Viripajev, aki mintegy 15 évvel ezelőtt robbant be az orosz színház világába. Az egyik első, nagy sikerű drámája nyomán elnevezett és munkatársával, Viktor Rizsakovval közösen elindított „Oxigén (Kiszlorod)” művészeti „mozgalom” egy új hangvételű és szellemiségű színházi nyelv megteremtésére tesz kísérletet. Viripajev több művét számos európai nyelvre lefordították és Európa jelentős színházaiban hatalmas sikerrel játsszák.

A Részegeket színpadra állító Viktor Rizsakov a Nemzeti Színházban is nagy sikerrel futó, POSZT-díjas Fodrásznő rendezője, aki szintén a kortárs orosz és európai színház élvonalbeli alkotói közé tartozik. A moszkvai Mejerhold Kortárs Művészeti Központ igazgatója, Sztanyiszlavszkij-díjas színházpedagógus nem először rendez előadást Viripajev szövegéből. A szerző különleges drámai nyelvezetét mindig újszerű színházi formában igyekszik megszólaltatni, amely a szöveg felszíne mögött húzódó mélyen filozófiai, morális gondolatokat groteszk, szeretetteljes humorba ágyazva, expresszív színészi játékkal juttatja el a közönséghez.

Az orosz „új dráma” mozgalom tagja, Viripajev szerint azért mennek színházba és moziba az emberek, hogy átéljenek egy konfliktust, hogy megtisztuljanak. Fontos, hogy rátaláljanak valami titkosra, ijesztőre a maguk belső világában, és megszabaduljanak negatív érzelmeiktől és komplexusaiktól. Rizsakov pedig minden rendezése során azt kutatja, hogyan érheti el, hogy a színházban a néző ne kukucskáló legyen, hanem a történetek résztvevője, hogy a színház „belül” játszódjon le: a néző fejében, szívében…

„Összesen 14, mindenféle rendű és rangú férfi meg nő megfordul a színpadon: bankár, menedzser, építőmunkás, legénybúcsú résztvevők, modell, feleségek, rosszlány. Tudják, hogy „tajt sikerek”, ennek ellenére vagy éppenséggel ezért, magukba fordulva, választ sem várva motyognak, vagy ordibálnak, indulatosan okoskodnak, széles gesztusokkal vagy összegörnyedve magyaráznak. Mindenről megvan a véleményük, filozofálnak, bölcselkednek, osztják az észt. Életről, halálról, férfi-nő kapcsolatról, szeretetről, gyűlöletről, azaz a lét kis és nagy dolgairól meg az Istenhez és Jézushoz való viszonyról, a keresztyéni megbocsátásról vagy megbocsátani nem tudásról kiböknek olyan eretnek gondolatokat, amiket józanul biztos, hogy nem. Ezek a piásan elrebegett vallomások vagy lármás odamondogatások adják az előadás savát-borsát, mert olyan igaz szófüzérek hangzanak el, amit a nézők is csak ritkán, mélyen magukba szállva – leginkább csak „tütüsen” – suttognának el, de fennhangon, nagy bátran kijelenteni már nem mernének.

(…)

Ez a Viktor Rizsakov rendezte Részegek különleges atmoszférájú előadás. Ezek kívül olyan, mint egy nemes metszésű velencei tükör. Aki belenéz, azt nem torzítja el, hanem a tulajdonképpeni énjét mutatja meg: az esendőséget, a gyávaságot, de a küzdeni tudást, a szebb, tisztább élet utáni vágyakozást. Mindenki magára ismerhet benne, mert dialógusai rendkívül emberközeliek” – írja az előadásról egy beszámoló.

Részegek – Nemzeti Színház

Ivan Viripajev: Részegek – Nemzeti Színház

Fordító, dramaturg: Kozma András

Díszlet, jelmez: Maria Tregubova, Alekszej Tregubov

Zene: Alexander Manotskov

Videó: Vlagyimir Guszev

Rendező: Viktor Rizsakov

Az előadás a POSZT-on június 15-én látható. További információ és jegyvásárlás