A lengyel–magyar származású Piotr Anderszewski, a budapesti koncertközönség közkedvelt művésze nem csupán brilliáns zongorista, hanem izgalmas muzsikusegyéniség is – a zenészeket különleges érzékenységgel és megszállottsággal filmező Bruno Monsaingeon már három filmet is készített róla. Május 17-én az Európai Kamarazenekarral ad koncertet a Zeneakadémián, ennek apropóján adott rövid interjút.
- hirdetés -
– Hosszú pihenésen van túl, négy hónapig nem koncertezett. Mivel töltötte az idejét?
– Varsóról készítettem filmet. Nagyon erősen kötődöm ehhez a városhoz, évek óta terveztem a forgatást.
– Gyakran vezényel a billentyűk mellől. A próbák során dolgozik külön a zenekarral is, vagy a zongora mindig kéznél van?
– A hangszer mindig ott van. Próbálom rávezetni a zenészeket, hogy ahelyett, hogy csupán a karmestert követnék, hallgassák is a zenét, amit játszanak, reagáljanak a többi muzsikusra, a zenei történésekre.
– Egy Beethoven első, és Mozart egyik utolsó zongoraversenyt játssza a budapesti koncertjén. A két mű közötti kapcsolat miatt alakította így a műsort?
– Nem, Mozart hatását alig hallom ebben a Beethoven-műben. Inkább azt mondanám, a frissessége miatt választottam. Ez Beethoven első „nagy” versenyműve, az első forradalmi darabja. Az 503-as Mozart-zongoraversenyéhez régi kapcsolat fűz, ami alapjaiban változatlan. Persze az idő múlásával én magam változom, ez pedig kihat az interpretációra, még akkor is, ha a darabhoz fűződő viszonyom nem változott.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy a Zeneakadémia pódiumán a szokottnál jobban izgul, mert diáknak érzi magát.
– Jó néhány év, talán egy évtized is eltelt, mióta utoljára a Nagyteremben játszottam, remélem, azóta megváltozott ez az érzés. A közönség azért segíteni szokott. És a magyar közönség kiváló: művelt, kritikus, lelkes.
– Gondolt arra, hogy tanítson?
– Nem. Igen csekély pedagógiai érzékkel rendelkezem, és úgy érzem, nagyon keveset tudok. Hogyan merjem így másoknak megmondani, hogy mit csináljanak?
– Mivel tölti az idejét, ha nem gyakorol, próbál vagy utazik?
– Szeretek kikapcsolódni a barátaimmal, főzni, bort kóstolni, és persze könyveket olvasni. Ők az állandó és legkedvesebb társaim.
– Gyermekkorában sok időt töltött a nagymamájánál Budapesten. Megosztana egy kedves emléket ebből az időszakból?
– Szívesen gondolok vissza arra, amikor együtt látogattunk el a Bosnyák téri piacra. Ahogyan kiválasztotta a főzéshez szükséges hozzávalókat, beszélgetett az emberekkel. Nem tudom elfelejteni.
