Rost Andrea elkötelezett híve a miskolci BartókPlusz Operafesztiválnak. Az idén Mátyássy Szabolcs Scaevola című operájában hallhatjuk, amely mű a fesztivál által kiírt, „A jövő kulcsa 2016” operaíró verseny győztese volt. Mátyássy Szabolcs a darab két női szereplője közül Sofija alakját kifejezetten Rost Andreának ajánlotta, akivel arról is beszélgettünk, hogy hamarosan Toscaként mutatkozhat be.
– Milyen régre vezethető vissza a kapcsolata a miskolci BartókPlusz Operafesztivállal?
– Szinte az alapítástól folyamatosan jelen vagyok fesztivál életében, hiszen amellett, hogy nagyon kedves kollégáim dolgoznak azon, hogy évről évre színvonalas produkciókkal találkozhasson a közönség Miskolcon, nagyon fontos számomra az a szellemiség, amit a BartókPlusz képvisel.
– Amennyire tudom, az idei felkérést még az előtt elvállalta, hogy tudta volna mi lesz a feladata.
– Egy próba szünetében futottam össze az Operaházban Kesselyák Gergellyel, aki a fesztivál művészeti vezetőjeként kért fel, hogy vegyek részt az operaíró verseny győztes produkciójának színpadra állításában. Egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy elvállaljam-e, mert örömmel tölt el, ha részt vehetek abban útkeresésben, amely az opera 400 éves műfajának megújítását tűzte ki célul. Ez egy olyan törekvés, ami nemzetközi szinten is nyomatékosan jelen van, a miskolci BartókPlusz részéről pedig igazán nagyszerű ötlet, hogy verseny formájában fiatal szerzőket kérnek fel új darabok írására. Biztos vagyok benne, hogy a további években is születnek majd olyan művek, amelyek nemcsak az operarajongó rétegnek érdekesek, de mindenkinek, aki nyitott az újra és a változásra.
– A miskolci operafesztivál nem titkolt szándéka a közönségbarát modern népopera megteremtése. Ön szerint is ez a helyes irány az opera jövőjének szempontjából?
– Nem gondolom, hogy meg lehetne határozni a helyes utat. A legfontosabb, hogy azt tegyük, amit a belsőnk diktál, a végén pedig meg lesz az eredménye. Itt egy kísérletezésről van szó, amely egyértelműen magában rejti a bukás veszélyét. Össze sem tudom számolni, hogy hány olyan ma már népszerű opera van, különböző géniuszok tollából, amelyek az első előadáskor megbuktak. Nem azt mondom, hogy nem kell a közönség visszajelzésével törődnünk, de ami elsőre nem feltétlenül tetszik, az még nem biztos, hogy feledésbe merül, hiszen a lényeg, hogy a mű elinduljon egy úton, és fejlődési lehetőséget rejtsen magában. A közönség tanúja kell, hogy legyen ezeknek a próbálkozásoknak. Ha Picasso ugyanúgy festett volna mint az őt megelőző alkotók, akkor nem ment volna előre a festészet sem.
– Mátyássy Szabolcs Scaevola című operájában énekel majd. Mit lehet tudni a darabról?
– Mátyássy Szabolcs egy nagyon komplex történetet dolgozott fel, amely szinte csak férfi szereplőket mozgat, van azonban egy szigorú értelemben vett zárt betétje az operának, ahol a női princípium szólal meg, mintha az egész darab ellenpontját képezné egyetlen megszólalással. Ez egy allegorikus megjelenés, amit a szerző kifejezetten az én hangi adottságaimat figyelembe véve komponált. Az ellenpontként való megjelenés gyakorlatilag azt a küldetést is szimbolizálja, ami a fiatal, szinte pályakezdő kollegákkal való együttműködésemben nyilvánul meg. A másik kihívás pedig, hogy a repertoáromra szinte egyáltalán nem jellemző a kortárs opera, de mégis azt gondolom, hogy felelősséggel tartozom a műfaj alakulásáért és részt kell vennem a kísérletben, aminek célja, hogy kijelölje a jövőt.
– Milyen produkciókban találkozhatunk még Önnel a közeljövőben?
– Sok izgalmas fellépésem lesz, de szeretném kiemelni Baráti Kristóf felkérését, hogy vegyek részt az idei Kaposfest programjában, illetve a Szegedi Szabadtéri Színpad Tosca produkcióját, ahol először alakítom majd Puccini operájának címszerepét. Több koncertem lesz a Concerto Budapesttel és a Székely Fonó előadásokat is folyatom az Erkel Színházban, de ugyancsak új szerepként készülök Richard Strauss Saloméjára, illetve az a megtiszteltetés ért, hogy februárban Plácido Domingo oldalán léphetek fel Verdi Simon Boccanegrájában.
Olvasson tovább ide kattintva!
