A vágy villamosa, Tennessee Williams világsikerű prózai műve június 17-től az Erkel Színházban balettként elevenedik meg: Dés László zeneszerző és Venekei Marianna táncművész-koreográfus a muzsika és a mozgás nyelvére fordította le a lélektani drámát.

- hirdetés -

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

Hosszú évek tervezgetése, majd alkotómunkája áll az előadás mögött. A Venekei–Dés páros nem először dolgozik együtt, most mégis új területre lép, a máig népszerű, világszerte játszott színmű, A vágy villamosa a kezük nyomán ugyanis balettként születik újjá. A történet szerint Blanche, a kifinomult, művelt tanárnő megérkezik leánytestvéréhez New Orleansba. Stella brutális férjével azonban nehezen értik meg egymást, de Stanley jóbarátja, Mitch felkelti a figyelmét, s az érzés kölcsönös lesz – ám a szerző többi művéhez hasonlóan a múlt titkai és az emberi lélek feltáruló mélységei itt is tragikus végkifejlethez vezetnek.

Venekei Marianna fotó: Opera Magazin

Venekei Marianna sok esztendővel ezelőtt látta egy budapesti színházban az amerikai drámaíró nagy hatású művét, és akkor döntötte el, hogy táncelőadást készít belőle – meséli az Opera vezető balettmestere, akinek ez az első egész estés koreográfiája.

„A balettre sokan elvont, nehezen érthető műfajként tekintenek. A vágy villamosának főhőse, Blanche azonban hús-vér nő, átélhető figura, ezért fogott meg engem is, és ezért szolgál a története jó alapul egy közérthető táncelőadáshoz” – teszi hozzá.

És noha az eredeti írásmű kamaradarab, ő már a kezdetektől tudta, hogy nagyszínpadon szeretné bemutatni, méghozzá a Magyar Nemzeti Balett társulatával. A cselekménybe foglalt múltbéli eseményeket – például a testvérek gyermekkori emlékeit a család nagybirtokán vagy Blanche tragédiába torkolló esküvőjét – nagyszabású, tánckart igénylő jelenetekben képzelte el.

Az alkotópáros megtartotta a színdarab eredeti, különleges szerkezetét, amelyben az eseménysor jelen idejét megszakítják a múltra való utalások. Ezen a krimiszerű történetvezetésen csak apró módosításokat végeztek, hogy a táncdrámává alakítás során az érthetőség a lehető legjobb legyen, hiszen egy-egy mondatot a mozgás és a zene nyelvére is le kellett „fordítaniuk” Dés Lászlóval. Ráadásul mindegyik szereplőnek megvan a maga jellegzetessége, így ezt is ki kellett domborítani: a kifinomult Blanche, az odaadó Stella, a dúvad Stanley, a félénk Mitch a figurákhoz illő mozgásvilággal tűnik fel a színpadon.

Dés László fotó: Opera Magazin

Mivel a díszlet- és jelmeztervezőkkel (Zöldy Z Gergely és Bianca Imelda Jeremias) közösen megőrizték a történet eredeti, negyvenes évekbeli New Orleans-i környezetét, a zenében-mozgásban is megjelenik a Dél dzsesszes hangulata. Klasszikus táncelem kevés látható, ahogy spicc-cipőt is csak Blanche visel: Venekei Marianna ezzel is hangsúlyozni akarta a nő finom lelkét, elemelve Stelláék koszlott, szegényes lakásától, ahol a dráma játszódik. A szereplők közti viszonyokat emellett pantomimszerű elemekkel, speciális táncnyelvezettel is kifejezik, a történet könnyebb érthetőségét pedig sok kellékkel segítik – mondja a koreográfus. Rókaprém, papírlapok, diadém és még számos tárgy látható a színpadon, amelyeket használnak is majd.

„Amikor Stanley elzavarja Blanche-t, az eredeti drámában egy buszjegyet ad neki. Ezt a nézőtér távolabbi pontjairól nem lehetne látni, ezért úgy döntöttük, ebben a jelenetben a nő bőröndjét kihajítja az ajtón. Jól észrevehető és azonnal megérthető motívum” –  teszi hozzá.

Dés Lászlót arról kérdeztem, hogy a korábbi színházi munkáihoz képest, ahol szöveggel-dalokkal is dolgozhatott, másként közelítette-e meg a balett műfaját. A zeneszerző azt mondja, mivel A vágy villamosa drámából adaptált előadás, lényegében ugyanolyan dramaturgiai hozzáállás szükségeltetik, mint egy musicalnél. Kétségtelen azonban, hogy a mondott szöveg hiánya miatt ügyelnie kellett arra, hogy itt a zene maga a történet, tehát kifejezőbbnek kell lennie.

„A balettnél a közönség absztrakciós képessége, ezt magamon is érzem, hamar lankad, hiszen fárasztó az elmének a szövegnélküliség. Azt akartam elősegíteni, hogy plasztikusan szólaljon meg a történet” – hangsúlyozza.

A vágy villamosa fotó: Opera Magazin

Többműfajú zenét komponált: van benne színtiszta dzsessz – hiszen New Orleans-ban játszódik a történet –, big band-muzsika, amelyet a Modern Art Orchestra tolmácsol, valamint kortárs szimfonikus rész is.

Ahogy kialakult a közös koncepció, amely szerint megtartják az eredeti szerkezetet, úgy jött vele az a gondolat is, hogy a kevés szereplős, illetve a nagyjelenetek váltakozó ritmusa, a táguló-szűkülő kép a hangokban is megjelenjen. Dés László arra is kitért, hogy nem nagyon merített a korábbi adaptációkból, de az 1951-es Elia Kazan-féle film – Marlon Brando és Vivien Leigh főszereplésével – rá is nagy hatással volt.

„Mivel a drámából olyan színpadi változat még nem született, amelyhez külön e célra zenét szereztek volna, teljesen a nulláról indultam, ráadásul olyan jelenetek alá kellett komponálnom, ahol nincs beszéd” – mutat rá.

Ezért vannak úgynevezett leitmotivok, bizonyos ismétlődő elemek, amelyek egy-egy szereplőt zenei motívumokkal is jellemeznek, így tehát nem csak a mozgásuk beazonosítható. Emellett a főbb figuráknak „saját” hangszerük is van.

Venekei Marianna és Dés László fotó: Opera Magazin

Amikor régi eseményeket szükségszerűen kell ábrázolniuk a színpadon, akkor kettős jelenetekkel dolgoznak. Egyrészt az látható, ahogyan az egyik szereplő mesél a másiknak, mellette pedig megelevenedik maga az elbeszélt történet is, így a szerzőnek „kétrétegű” zenei szövetet kellett komponálnia.

„Nagyon izgalmas kérdésekkel, feladatokkal találkoztunk, kihívás volt az alkotófolyamat. A vágy villamosa titokzatos darab, de nem véletlenül világsiker csaknem hetven éve. Rendkívül érzékenyen és izgalmasan fejti fel az egyetlen bőrönddel érkező, magányos nő élettörténetét, aki aztán eljut a végső összeomlásig” – mondja Dés László.