Többről van itt szó, mint hogy napjaink kontratenor megasztárja, Philippe Jaroussky végre valóra válthatta régi álmát: lemezre énekelte – méghozzá eminens kifejezőerővel – Monteverdi Orfeójának híres könyörgését (Possente spirto). Több ez, mint a mélyebb hangfajú kollégák repertoárjába való kotnyeleskedés. A Gramofon Magazin júniusi klasszikus és jazz toplistájának harmadik helyén végzett a lemez, amely Sárik Péter sokszínű együttesével együtt állhatott fel a dobogó alsó fokára.
Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.
A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.
Philippe Jaroussky felvételén a három 17. századi Orpheusz-operából szemezgetve olyan „kantáta” keletkezett, amely nemcsak, hogy képes a két főhős – a lantos félisten és Eurüdiké nimfa – történetére fókuszálni, hanem pompás áttekintést is nyújt a seicento olasz zenedrámájának stiláris útjáról.
Nem véletlen tehát, hogy az album júniusi listánk harmadik helyezettje lett. Claudio Monteverdi első operája (L’Orfeo, Mantova, 1607), fél lábbal még az előző évszázadban állva, a reneszánsz udvari művészet jegyében született. Luigi Rossi Orfeója (Párizs, 1647) viszont a kései Monteverdi hangját üti meg. Euridice Mio ben, teco il tormento kezdetű, ostinato basszusos szólójára például tagadhatatlanul a Nyolcadik madrigálkönyvbeli A nimfa panasza hatott.
Velük szemben Antonio Sartorio műve (L’Orfeo, Velence, 1672) már a tetszetős és olykor kissé sekélyes dallamosság felé mutat, noha Euridice Se desti pietà kezdetű áriája, egy igazi ciacona, méltán fölvehetné a versenyt akár Purcell Didójának búcsújával is. Soha nem hallott gyöngyszemeket fedezhetünk tehát magunknak föl, miközben végigkövethetjük, ahogyan a firenzei Camerata deklamáló eszménye, az éneklő beszéd (recitar cantando) ariosóba azaz beszélő énekbe (cantar recitando) oldódik; majd azt is megfigyelhetjük, amiként ez az „oldat” áriává jegecesedik. A bel canto javára – a drámaiság rovására.
Ha pedig e felvételen Jaroussky remek, akkor partnernője, Baráth Emőke egyszerűen csodálatos!
A Sárik Péter Trió számai között éppúgy megtalálható a mainstream post-bop, mint a balkáni metrumok, a csavaros ritmikai-harmóniai megoldások vagy a lírai, popos ballada. A tudatos zenei elképzelés eklatáns példája a Lucky Dog címmel megjelent anyag, ami méltán érdemelte ki a bronzérmet. Sárik már hosszú évek óta együtt dolgozik triójával, Fonay Tibor bőgős-basszusgitárossal és Gálfi Attila dobossal. Az összeszokott felálláshoz ezúttal különleges vendégművészek csatlakoztak. Borbély Mihályt szopránszaxofonon, Tar Gergelyt ütősökön, Gyárfás Istvánt és Gyémánt Bálintot gitáron hallhatjuk.
Várallyay Petra az egyik számban énekel, két másikban hegedűn játszik és vokálozik.
A lemez műfaji felhozatala némileg a Yellowjacketsre emlékeztet: egészen szélsőséges módon csöppenünk át a szédületesen hangszerelt, népi ihletésű szerzeményből (Instinct), a dögös, funkos jazzbe (Big City Tale). Várallyay Petra egy lassabb, meglepő dallami fordulatokkal operáló dalt énekel, majd egy lüktető, különleges metrumokon átívelő kompozícióban hegedül, fantasztikus effektusokat csalva elő hangszeréből. A folytatásban Sárik egyedül ad elő egy szép balladát, eztán Gyémánt Bálint közreműködésével hallhatunk egy lassú, popos-jazzes dalt. A gitárokra épülő szegmens második száma, a Man With A Hat egy vérbő, remekül harmonizált, fordulatos kompozíció.
Az Innocent Love-ban visszatér Várallyay Petra hegedűje, és egy barokkos, fugaszerű témát hallunk, amiből hatalmas ívben fokozódó zongoraszóló bontakozik ki. Visszatér Borbély Mihály is egy modern kompozícióban, majd a lemez egy lassabb, elegáns témával és egy igazi füstös swinggel búcsúzik. Akár a Yellowjackets-nél, a műfaji kirándulások itt sem tűnnek öncélúnak, szervesen összeköti őket a zenekar és a zenészek személye.
Cím: La Storia di Orfeo – Jaroussky, Baráth, I Barocchisti, Coro della Radiotelevisione Svizzera, Diego Fasolis
Kaidó: Erato/Warner – Magneoton
Katalógusszám: 0190295851903
Cím: Sárik Péter Trió: Lucky Dog
Kiadó: Hunnia Records
Katalógusszám: HRCD1610