Egy páratlan kezdeményezés folytatásaképp az év elején ismét új mesterhangszerekkel gazdagodott a Magyar Állami Operaház Zenekara. Sok idő után először nyílt alkalom a fa- és rézfúvós szekció bővítésére, egy vadonatúj timpanisor pedig az Erkel Színházban kapott állandó helyet. A pontos listát Devich Gábor zenekari igazgatóval tekintettük át.
- hirdetés -
– 2014-ben indult útjára az a hároméves program, amelynek célja a hangszerpark megújítása volt. A Magyar Nemzeti Bank támogatásával létrejött projekt részeként 2015-ben hat hegedű, két brácsa és két cselló került megvételre. Ön most milyen szempontok alapján válogatott?
– A döntés során elsősorban a Zenekari Művészeti Tanács véleményére támaszkodtam, amelynek tagjai beszámolóikban pontos képet adtak arról, hogy mely szólamokban szükséges frissíteni a hangszerállományt. Ennek alapján igyekeztem eljárni, muzsikusaink bevonásával.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
– Pontosan hány instrumentum került az együtteshez?
– Összesen harmincegy mesterhangszert, továbbá egy egész timpanisort és tizennégy mestervonót vásároltunk meg. Az operairodalom olyan jellegzetes instrumentumait is megtalálhatjuk közöttük, mint a Wagner-tubák, amelyek Richard Wagner ötlete alapján születtek meg, majd későbbi korok zeneszerzői is előszeretettel alkalmazták őket. A pontos listán hat vadászkürt, az imént említett négy Wagner-tuba, két basszustrombita, egy tenorharsona, egy kontrabasszus tuba, egy garnitúra klarinét, egy basszusklarinét, egy oboa, két angolkürt, négy hegedű, egy brácsa, egy cselló és hat nagybőgő szerepel. A fúvós hangszerek mindegyike a zenekari tagok igényeit figyelembe véve készült, manufaktúra műhelyekben. Az oboa kiválasztásánál a Marigaux cég exkluzív oboaművésze, Lencsés Lajos volt segítségemre, a két új angolkürt pedig óriási űrt pótol, hiszen csaknem negyven éven át használt darabokat váltottunk ki velük.
fotó: Rákossy Péter
– A vonósok most háttérbe szorultak?
– Nem, sőt számukra 2016 nyarán, élvonalbeli magyar vonóshangszer-készítő mestereket meghívva börzét rendeztünk a Jókai utcai próbateremben, ahol módjuk volt kipróbálni a készítők alkotásait. Nagyszerű vonós hangszereket és vonókat vonultattak fel, és lehetőség nyílt a személyes konzultációra, kapcsolatteremtésre.
– Melyik szólam volt a legrosszabb állapotban?
– A zenekari hangzás fundamentumát a basszus alkotja, így a nagybőgőket kiemelten kell kezelnünk. Sajnos 2002-ben történt utoljára bőgővásárlás, akkor is mindössze egyetlen darab került a zenekar birtokába. Mivel nagybőgők nem állnak rendelkezésre megfelelő mennyiségben, a meglévőket gyakran szállítják, ami tovább ront az állapotukon. Aktuális volt tehát a megerősítés. Kizárólag nemzetközi szinten is jegyzett, magyar hangszerkészítőktől vásároltunk, akiket névről korábban is ismertünk, de részben az említett hangszerbörzén kerültek a látóterünkbe.
– Mi indokolta a tizennégy vonó beszerzését?
– Ennek minősége meghatározó egy instrumentumban rejlő hang kibontakoztatásában, számos művészünk jelezte, nagy szükség van új darabokra. Ebben az esetben elsősorban a szintén világhírű magyar mester, Kovács Tibor munkái közül válogattunk. A magyar vonós mesterhangszereken és vonókon kívül megvételre kerültek osztrák, francia, olasz és német darabok is.
fotó: Rákossy Péter
– Milyen visszajelzések érkeztek eddig?
– Egy muzsikusnak a hangszere szinte a házastársa. A jó zeneszerszám inspirációs forrást jelent, így a zenekar közérzetét és szakmai teljesítményét nagymértékben befolyásolja. A Magyar Nemzeti Bank nagylelkű támogatása a zenekar presztízsét is emeli, a segítségükkel vásárolt mestermunkák minőségi változást hoznak együttesünk hangzásába. Bízunk benne, hogy például a Siegfried előadásain, ahol a Wagner-tubák hangsúlyos szerepet kaptak, a rézfúvósok frissülése a közönség számára is akusztikai többletet jelentett. Óriási örömöt tapasztalok azoknál a kollégáknál, akik új zenei eszközökön játszanak.
fotó: Rákossy Péter
– Hogyan látja, a jövőben is lesz lehetőség ilyen volumenű beruházásra?
– Ez nem az én hatásköröm, de ilyen mennyiségű előadásszám mellett, a munkaeszköznek számító zeneszerszámok gyorsabban elhasználódnak. Koncepcióm az, hogy három elismert (vonós, fa- és rézfúvós) hangszerész mester véleményét figyelembe véve előre felmérem az állomány reális állapotát és javaslatot kérek tőlük a következő időszakra, mely instrumentumok beszerzése elkerülhetetlen. Támaszkodom a zenekari művészek jelzéseire is és minden esetben konszenzusra törekszem.
