Végéhez közeleg a negyedik alkalommal megrendezett Bozsoki Zenei Fesztivál, ahol az elmúlt néhány év során több nemzetközileg elismert művész és fiatal tehetség is megfordult. A fesztivál színvonaláról és működéséről Fejérvári Zoltán zongora és Nicolas Altstaedt gordonkaművésszel beszélgettünk.
– Önök, akik több helyen megfordultak már a világban, rangos fesztiválokon és koncerttermekben játszanak, milyen érzésekkel érkeznek Bozsokra?
Nicolas Altstaedt: Csodálatos. Minden fesztivál szükséges, és nagyon fontos. A bozsoki rendezvény kiváló helyszínen van, nagyon elégedettek voltunk a szervezéssel és a környezettel is.
Fejérvári Zoltán: Ez az első év, hogy jelen vagyok a fesztiválon, tehát a változásról nem tudok beszámolni, de látom, hogy nagy a lelkesedés. Ez a fesztivál egy speciális rendezvény, hiszen diákok álmodták meg és hozták létre, nem pedig iskolák vagy szervezőközpontok, akik fesztiválok megszervezésével, művészek felkérésével szoktak foglalkozni. Alit (Balog Alexandra, a fesztivál főszervezője – a szerk.) a konzervatórium utolsó évében tanítottam, és már több éve beszéltünk arról, hogy egyszer eljövök ide. Erre a találkozóra ebben az évben került sor, és bár csak néhány napja vagyok itt, nagyon jók a benyomásaim, érezhető, hogy önerőből van fenntartva.
– A Lockenhaus Kammermusikfest a Bozsoki Zenei Fesztivál egyik támogatója. Gidon Kremer alapította 1981-ben, aki már akkor is elismert művésznek számított, és azóta világsztárok lépnek fel az alpesi falucskában. Lockenhaus mára fogalommá vált a zenei világban. A Bozsoki Fesztivált viszont fiatalok találták ki, akik még maguk is karrierjük elején vannak. Jó ötlet ez, hogy kezdő zenészek alapítanak zenei fesztivált?
NA: Az ember sohasem érett művész ahhoz, hogy fesztivált alapítson. Az érett művész fogalom csak utópia. Fontos, hogy zenét játszunk, különböző zenéket, barokk zenét, klasszikus zenét, kortárs zenét, modern zenét, ahhoz, hogy nyitottak maradjunk a világra. Szükségünk van ilyen rendezvényekre, azért, hogy a kultúrát népszerűsítsük. Beszélhetünk akárhány nyelven, de az irodalom és a zene nyelve az, amelyet bárhol a világon megértenek. Meg kell ismernünk és meg kell ismertetnünk a kultúrát.
– A fesztivál egyik fő célja, hogy a jövőben a kortárs komolyzenét is szélesebb körben megismertesse és népszerűsítse. Van relevanciája ennek az elképzelésnek?
FZ: Abszolút. Szerintem főként az alkotókra érdemes összpontosítani, egy-egy konkrét zeneszerző műveit megismertetni, hiszen a kortárs komolyzene egy hihetetlen nagy massza, és mint minden korszak zenéjében, itt is megtalálható minden a fércműtől a mesterműig. Meg kell keresni a csúcsdarabokat, és ezeket kellene a közönségnek akár rövid ismertetők keretében bemutatni. Érdemes lenne a „kortárs komolyzene” jelzőt elhagyni, hiszen ez a fogalom tele van terhelt jelentéssel, amely még a mesterművek megismerését is nehezíti.
– Milyen lehetőségei vannak a rendezvénynek a jövőben?
FZ: Azt kellene megragadni, hogy mi az a keret, amelyben a fesztivál meg tudja őrizni otthonosságát, családias jellegét. Fontos lenne kitapasztalni, hogy a környezet, a hely, az infrastruktúra mennyit bír el a hátán, és nem kellene ezt a keretet túlnőni, hanem kihasználni a hely nyújtotta lehetőségeket. Már így is kellő számú közönséget mozgat meg a fesztivál, és ha esetlegtöbb szponzort és biztos hangszerállományt tudna maga mögött, nem állna messze az ideális nyári fesztiváltól.
