Mai hősünk alig pár évvel halt meg a tárgyalt nóta eredetijének születése után (mindössze öttel); Agustín Magaldihoz így is eljutott a DAL, ami valószínűleg – sok előadóval ellentétben – nem a pályája csúcsán, de életének végén olyannyira meghatározó lett, hogy feltétlen szüksége volt előadnia, majd korongon rögzítenie.
- hirdetés -
Ezen Triste Domingo (=Szomorú vasárnap) Argentínából származik, és említett Magaldi ajkait hagyja el háromésfélpercben. Annak a Magaldijét, aki ugyan világhírre szert nem tett, de egy tette egy egész évszázad történelmére, nemzeti emlékezetére gyakorolt hatást, majd a romantikus musicalrajongók tízmillióit boldogítja azóta is: ’34-ben egy kis argentin falucskabeli fogadócska sarkában talált María Eva Ibargurent importálta a Nagy Almába (ami akkor még csupán Buenos Airest jelentette). A kis María előbb Eva María, majd Duarte, végül Perón is lett, innentől pedig ismert a história… már Evitáé.
Mert hogy Agustínunk – bár többször hozták hírbe előbb említett patronáltjával, illetve született gyermeke ismeretlen anyától – leginkább pódium-, alkotó- és szobapartnere oldalán érezte magát embernek, Pedro Noda mellett és vele teljesedett ki; /be. Duonizálásuk’ Argentína-szerte fellépések tömegét hozta, albumok tízeinek rögzítése szegélyezte. Találkozásuk utáni közös munkájuk, szerelmük nem tarthatott sokáig, Magaldi 38-as halála vetett véget egy gyönyörű és gyümölcsöző kapcsolatnak. A tango és melingo oly sztárjai voltak ők hazájukban, hogy utcákat neveztek el róluk, azóta sincs hivatkozás nevük említése nélkül, valamint a mai napig hallgatják őket – tényezők ők a tango országában.
Hallgassuk őt melegséggel! Megéri.
