Prága Aranyhangja, Kelet Sinatrája: pane Got

Karel Gott

Mindannyiunk karelgottjától (tudjátok! a magyar / mai szemmel nézve nemkevéssé vicces, elementáris hatású Lady Carneval előadója) is megkapjuk a Szomorú vasárnapot.

A cseh(per szlovák) nyelven véghezvitt popművek számomra mindig is megfelelő humorfaktort jelentettek, egyszerűen nem tud elég szomorú lenni egy dal annyira, hogy ne rötyögjem végig.

Nem tudom persze a Kedves Olvasók közül mennyieknek inkorporált a Karel Gott-jelenség (akiknek kevéssé, azoknak érdemes ezt a videót megtekinteni, hogy legyen egy képük a Kelet-Európában

a világhíresség csimborasszójának számító cseh jampijáról),

viszont az biztos, hogy tevékenysége meghatározó eleme volt a 60-as évek végi, 70-80-as évek ki-mit-tud-kultúrájának.

Olyannyi elfoglaltságot jelenthetett számára a sztárság, hogy a bácsinak csak 68 éves korától bírt ideje lenni a magánélet kiteljesedésére (ekkor nősült és nemzette legutolsó gyermekét).

Szomorú vasárnapjában sem tudunk csalódni! Érezni benne a szláv mélységet, a korszakos érzelgősséget, a valódi átérzés teljes hiányát, az esztrádságra lettett élethosszigtartó voksot. Inkább lehet az ő életművében ez a megnyilvánulás az egy évtizedenként kötelező egy melankólia, hisz munkássága során össz-vissz nagyjából öt hasonló hangvételű track lelhető fel.

Nem is emiatt fogjuk őt megkedvelni; vagy de?

Döntsön a Kedves Olvasó! Mi a jobb pane Gottól? Ez vagy a Lady Carneval?