Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Török és francia kalandozások

Török és francia kalandozások

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A Gramofon júliusi klasszikus zenei toplistájának harmadik helyezettje Nicolas Altstaedt és Fazil Say fantasztikus lemeze, a jazzlista dobogójának alsó fokára pedig Sarah McKenzie állhatott, aki Törökország után Párizsba kalauzol.

- hirdetés -

Debussy, Janáček és Sosztakovics kompozíciói mellett nyitódarabként a 4 Cities című Say-kompozíciót ismerhetjük meg. Say zeneszerzői világa igencsak tágas, darabjai azok számára is érdekesek, akik nem jártasak a veretes klasszikus zenében. A négy várost bemutató szonátában Say kísérletező kedve ugyanúgy jelen van, mint a többi darabjában: a nyitótétel izgalmas csellótónusa olyan, mintha valamilyen népi fúvós hangszert hallanánk, a Hopa motorikusan száguldó. A darab centrumának az Ankara tételt tarthatjuk: a zongoraeffektusok különlegesek, a zene csak lassan bontakozik ki. A fantáziaszerű mű örömzenéléssel, a mulatók világának megidézésével zárul.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Debussy eredetileg hat neoklasszikus szonátát tervezett írni, de csak hármat készített el súlyos betegsége miatt. Közülük az első a háromtételes csellószonáta, a lemezen hihetetlenül jó karakterekkel. Janáček Pohádkája és Sosztakovics Csellószonátája hallható még a kiadványon, a négy mű tolmácsolása közül nehéz kiválasztani a legjobbat. Két kivételes művészt hallunk: Say kamarazenészként is nagyszerű, tudja, mikor kell a háttérben maradni, mikor kell hangerővel, támogatni a partnert. Sokszor olyannyira belefeledkezik a zenélésbe, hogy beledünnyög a darabokba. Altstaedt játéka is mindent megmutat a darabokról: ha kell, kecsesen légies, vagy improvizatív (a Debussy-darabban), de ugyanígy képes robusztus is lenni. A Sosztakovics-szonátában vad, más művekben a rusztikus vagy lágy. Két azonos habitusú művész talált egymásra és a darabok lényegére, így egyedülálló a lemez.

Az Impulse! kiadó ugyan már régen nem az, ami volt: gyakorlatilag elvesztette kötődését a free zenéhez és az avantgárd jazzhez, mégis tapasztalhatóan olyan emberek irányítják, akik jó érzékkel tudják kiválasztani a tehetségek legjavát.

Most sincs másképp.

Élvezettel és elismerő bólogatással hallgatjuk az ausztrál származású Sarah Mckenzie a patinás cégnél publikált második lemezét is, mivel az ifjú énekesnő hallhatóan mindent tud e nehéz szakma titkairól. Mesterien hajlít, témáit uralja, remek a ritmusérzéke, ügyesen rendezi egymás mellé az uptempós darabokat és a balladákat, valamint épp a megfelelő mennyiségű és intenzitású érzelmet viszi bele dalaiba.

McKenzie tolmácsolásai ráadásul folyékonyan, teljes természetességgel ömlenek belőle, a teatralitás teljesen idegen az előadásaitól. Röviden:

profi és vérbeli jazzénekes.

Hibátlan a mögötte álló együttes is, melyben feltűnik Ralph Moore-tól Mark Whitfieldig több első osztályú zenész. Makulátlan a swing-feeling, jól megválasztottak a feldolgozások (a Tea for Two-tól a Little Girl Blue-ig), melyek csiszoltan illeszkednek a saját szerzeményekhez, így a címadó melódiához, melynek műfaját „szerelmes levélnek” nevezhetnénk.

Az utóbbi évek egyik legjobban sikerült és legüdítőbb hangulatú énekes jazzalbumának címére is joggal pályázhatna a Paris in the Rain. Azért hibádzik mégis az öt pont mellé a csillag az ismertető éléről, mert a CD ugyanakkor csupa konvencionális értéket mutat, a művészi „lázadás” vagy „anarchia” minőségének közelébe se kerül, nem tesz kísérletet a jazzvokalista hagyomány megújítására, s amikor egy lemez pusztán a múlt erényeit csillogtatja meg anélkül, hogy a jövőbe mutatna, aligha tartozhat a „remekmű” kategóriába.

Cím: 4 Cities – Fazil Say, Debussy, Janáček és Sosztakovics művei; Nicolas Altstaedt – cselló, Fazil Say – zongora

Kiadó: Warner Classics – Magneoton

Katalógusszám: 0190295867249

Cím: Sarah McKenzie: Paris in the Rain

Kiadó: Impulse! – Universal

Katalógusszám: 5728243

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X