Idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Misztrál Együttes. Az 1997-ben alakult formáció két tagjával zene és vers kapcsolatáról, illetve az elmúlt két évtized legjelentősebb pillanatairól is beszélgettünk.
– Egyre kevesebbet olvasnak az emberek, verset szinte egyáltalán nem. Önök nemhogy olvasnak, meg is zenésítik őket. Misszió ez, vagy van rá komoly piaci kereslet?
Török Máté: Nem mondanám missziónak, mi ezt nagyon szeretjük csinálni. A versek sokszor tömörített válaszok és megoldási javaslatok is egyben a magunknak feltett kérdésekre. Csupán ki kell őket csomagolni, a megzenésítés ezt a kicsomagolást segíti. Bár úgy kezdtünk el húsz évvel ezelőtt együtt zenélni Mikával és Tamással, hogy mi ebből szeretnénk majd megélni, mégsem piaci alapon gondolkodtunk, nem az volt a lényeg. A versre és zenére nem lehet árucikként tekinteni, de a színésznek, előadónak, közvetítőnek is ki kell fizetnie a sárga csekkeket. Ezt az egyensúlyt kell megtalálni. A kultúrára nem tekinthetünk profitképző tevékenységként, de az sem jó út, ha a kultúrában alkotó művészeket csupán az állam tartja el.
Heinczinger Miklós (Mika): Az emberek olvasási szokásairól keveset tudunk, felmérésekből valóban az látszik, hogy nyomtatott kötetet egyre kevesebben vesznek kézbe. Gondoljunk bele, mi lenne, ha a közösségi médiák azt közvetítenék a ma embere felé például, hogy: „Rekord mennyiségű verses kötetet értékesítettek az elmúlt negyedévben” vagy „Újra divat az olvasás!”. Egy csapásra megváltozhatna ez a tendencia. A médiumoknak nagy hatalma van az embereken. Nem a mi missziónk ez, az egész emberiség érdeke, hogy ne felejtsünk el írni, olvasni, s nem csak (sz)ámítógépen.
– Az emberek könnyebben fogadják be zenével a verseket?
Mika: Minden versnek van, kell legyen ritmusa, dallama, ami megrezget egy „belső húrt”. S így az olvasó akaratlanul is a zenével kerül kapcsolatba. Ha ez a muzsikusok által, hangszerek segítségével jól hallhatóvá válik, akkor igen, még könnyebben eljuthat a vers az emberhez.
Máté: A fiatalok mindenképpen könnyebben fogadják be zenével a verset. Egy tanárnak könnyebb Balassit vagy Janus Pannoniust zenével bemutatni az óráján, mint csupán felolvasva a majd félezer éves szövegeket. De ugyanezt tapasztaljuk Dsida Jenő, Babits Mihály vagy kortárs költők esetében is. A zene egy olyan eszköz, mely ki tud nyitni olyan ajtókat, amit az emberek maguk zártak be belülről.
– Van alá-fölérendeltségi viszony a zene és a szöveg között?
Máté: Ez egy érdekes kérdés, mert általában nincs, olykor mégis van. Egy vers megzenésítve már nem csupán a vers, hanem egy új alkotás. A megzenésítő felelőssége, hogy a szöveghez csak akkor nyúljon hozzá, ha azzal nem csökkenti a vers erejét és mondandóját. A mai zenészek, együttesek azért is használnak fel több verset a dalaikban, mert rájöttek, hogy a költők nagyon jó dalszövegírók is.
– Idén ünnepli 20 éves jubileumát a zenekar. Mi az, amire a legszívesebben emlékeznek?
Máté: Az elmúlt húsz évben nagyon sok élményt gyűjthettünk össze. Valószínűleg az együttes különböző tagjainak más és más lenne az, amit kiemelne, de biztos vagyok benne, hogy a 12 lemezünk megjelenése minden alkalommal egy olyan mérföldkő volt, ami segített továbbmenni az úton. Emellett a Regejáró Misztrál Fesztiválok, Regejáró Misztrál Klubok, a tízéves jubileumi koncertünk is ide tartoznak. Hálásak vagyunk a közönségünknek, közösségünknek, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ez az első húsz év közös muzsikálással telhetett el.
– Milyen programmal készülnek az idei Budavári Könyvünnepre?
Máté: Örülünk annak, hogy idén újra itt játszhatunk. Öröm, hogy ünnepe van a magyar nyelvnek és ünnepe van a könyvnek. Műsorunkban egy válogatást szeretnénk bemutatni Balassitól a kortárs versekig bezárólag, és Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából tőle is énekelünk verseket.
A Misztrál Együttes szeptember 2-án, 20.30-kor lép fel a Budavári Könyvünnepen
