„Amíg a zene meg nem szólít”

Kováts Péter forrás: Auer Fesztivál

„Monsieur Auer”-nek, azaz Auer Lipótnak ajánlotta Csajkovszkij és Glazunov is készülő hegedűversenyét, de az Európát és Amerikát is meghódító magyar hegedűművész barátságára Liszt és Rachmaninov is büszke volt. Szülővárosában, Veszprémben évek óta ápolja Auer emlékét Kováts Péter hegedűművész, a Mendelssohn Kamarazenekar művészeti vezetője: készített róla portréfilmet, megalapította az Auer Fesztivált, a tavalyi évben pedig – Varga Istvánnal és Fülei Balázzsal – triót alakítottak, amelyik szintén Auer nevét viseli.

– Az ön életét egyre jobban átitatja Auer Lipót, rengeteget tud róla. Hogyan képzeli el őt, milyen személyiség lehetett?

– Auer óriási eredményeket ért el a hegedűtanítás, de az előadóművészet terén is, és ez nem jött véletlenül. Az ő tehetsége, a körülmények spontán, vagy néha megtervezett alakulása mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma senkiben nem merül föl a kérdés, miért is volt ő az, aki volt. A legfontosabb viszont a személyiségében rejlett:

kivételes adottsága volt az elszánt, szisztematikus, és elmélyült munkához.

Számára az eredmény a munka következménye volt. Az értelmes munka következménye. Nem tudom, vajon mit érezhettek a tanítványai az órákon, nem tudom, hogy ő vajon mit érzett tanítás közben. Az viszont biztos, hogy a döntései, iránymutatásai, véleménye mind-mind szakmai alapon álltak, s bizonyára megkérdőjelezhetetlenek voltak. Az, hogy a tanítványai biztonságban érezték magukat az ő kezében, nyilvánvaló számomra.

A jó tanár biztonságot kell, hogy adjon.

Nem másolni-való képet, hanem inspirációt, segítséget, kritikát, bátorítást. De mindenekfelett biztonságot. Tőle ezt megkapták.

– Kamarazenészként vajon hogy viselkedett? Ragaszkodott a vezető szerephez?

– Nem gondolom, hogy ragaszkodott volna, mivel kamarazenében ilyen nincs is. Pillanatnyi vezető szerepek vannak, amelyet mindig az adott mű adott részlete diktál, de az interakció, a kommunikáció akkor is jelen van.

Auer Trió – Kováts Péter, Varga István és Fülei Balázs fotó: Végső-Herr Szilvia

– A trió alapításának ötlete tavaly nyáron körvonalazódott, a formáció Auer nevét viseli. Ezzel csak Auer emlékét akarták ébren tartani, vagy másként is megjelenik majd az ő szellemisége a trió életében?

– Az Auer fesztivál nyitókoncertjét adtuk mi, s ekkor jött az ötlet a névfelvételre. Elsősorban az Auer emléke előtti tisztelgés volt a szándékunk, és persze az általa diktált megalkuvásmentes munka volt az, ami a szemünk előtt lebegett.

– Melyik az a közös vonás hármukban, ami az alapja lehet az együttzenélésnek?

– Ezt talán valaki másnak kellene elemeznie, hiszen mi túl közel vagyunk saját magunkhoz, nem is biztos, hogy jól és a legfontosabbakat látjuk. Mindenesetre mindhárman ösztönösen a természetes hangot és formálást, az egyszerűségre való törekvést tartjuk a legfontosabbnak, s nem követünk sem mai, sem korábbi irányzatokat. Nem akarunk korszerűek sem lenni, hanem mindezek helyett a partitúrát tanulmányozzuk, amíg a zene meg nem szólít bennünket. A saját hangunkat keressük, gondozzuk–őrizzük az egymás iránti nyitottságunkat, s legfőképp: tanulunk egymástól.

Kováts Péter fotó: Végső-Herr Szilvia

– Mennyi jelentősége van az életkornak? Önök két, egymást követő generációt képviselnek, a magánéletben nyilván máshol tartanak, de érezhető ez a zenében is?

– Az életkornak nagy a jelentősége. Minden életkor mást tud hozzáadni az interpretációhoz. Már csak az évek száma, a színpadon töltött órák száma, az előadott művek és szerzők száma, és az egyéni életutak történései miatt is. Önmagában a nagyobb szám azonban nem jelent automatikusan nagyobb tudást is. A fiatalos kíváncsiság és a bátor útkeresés számtalanszor jobb megoldást hoz.

Mi hárman keveset beszélünk a próbákon, inkább a zenélésünkkel próbálunk egymásra hatni, reagálni. Én ezt különösen élvezem, mert a tanítás és a zenekari próbák vezetése közben igen sokat ad ki magából az ember szavak segítségével, és ezután felüdülés, hogy a verbalitás kényszere nélkül is lehet eredményt elérni.

– Schubert volt az első szerző, akit kiválasztottak, a tavalyi fesztivál-megnyitón B-dúr trióval mutatkoztak be. Ő az a szerző, „aki” a legjobban rímel mindhármukra?

– Nem volt tudatos választás, ösztönösen nyúltunk ehhez a remekműhöz. Amúgy, ha csupán két szerző műveit vihetném-vihetnénk magunkkal egy lakatlan szigetre, Schubert lenne az egyik, ez biztos.

– Idén májusban a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban rendezett Schubert napon a szerző összes zongorás trióját előadták. Mi ezeknek a daraboknak a különlegessége, mitől állnak nagyon közel a szívéhez?

Auer Trió fotó: Végső-Herr Szilvia

– Schubert zenéje, költészete talányos, sokrétű. Van egy felszín, de talán több szint is, mely mást mutat, mint a valódi tartalom. Engem mindig tűnődésre, mérlegelésre sarkall. Vonz a benne foglalt rejtett üzenet, és ami külön csoda: minden újabb eljátszás alkalmával friss tud maradni, mindig hiteles és mindig az emberhez, a lélekhez szól.

– Az idén augusztus 2-6. között megrendezett Auer Fesztivál megnyitójára – Schubert Esz-dúr triója mellé – Csajkovszkij a-moll trióját választották. Hogyan tervezik a repertoárt építeni, és melyek a további tervek?

– Csajkovszkij a-moll triója – melyet Nyikolaj Rubinstein halála alkalmából komponált a szerző – Auer vonatkozásában mindenképp aktuális. A repertoárunk építése tehát egyrészt Auer „nyomvonalán” történik, másrészt a felkérések, illetve egyéni érdeklődésünk szerint alakítjuk a koncertműsorainkat. Így például a következő szezonban Ravel, Debussy triói kerülnek a pultjainkra, de szívesen duózunk hegedű-gordonka, hegedű-zongora, gordonka-zongora felállásban is. Varsótól Rómáig, Budapesttől Sanghajig hallhatja majd a közönség az Auer Trió koncertjeit a következő évadban.

Auer Lipót öröksége

– Az éppen egy évvel ezelőtt készült interjúnkban, amikor a kamarazene tanításról kérdeztem, ön azt mondta: nagyon sok együtt töltött idő és gyakorlás kell a fiataloknak a sikerhez. Az érett, rengeteg koncertet és tapasztalatot maguk mögött tudó művészek esetében is van jelentősége az időfaktornak? Vagy itt már más számít?

– Az idő, az együtt töltött idő mennyisége alapfeltétel, persze. A próbák, minősége, illetve az egymás iránti figyelem minősége azonban mindenekfelett meghatározó. Nem számít, ki hány órát töltött már életében a színpadon, ha az adott pillanatban nem tud minden idegszálával a kamarapartnereivel egy hullámhosszon rezdülni.