A zenekar Magyarországon egyedüliként képviseli az európai swingnek a jazzel társított műfaját. Augusztus 6-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon együtt lép fel Tcha Limbergerrel, akinek játéka és származása nagyon hasonlít Django Reinhardtéhoz.  A tekintélyes szakmai lapokban csak úgy emlegetik: „maga a zene”.

- hirdetés -

A zenekar születéséről vezetője, Szakál Tamás beszélt:

– Baráti zenéléssel kezdődött a dolog. Együtt jártunk a Lajtha László zeneiskolába Pagonyi Andrással, onnan a barátság. Ott még klasszikus irányba terelgettek minket, de Andrissal meg a zongorista bátyámmal zenei téren való egymásra találásunk után gyorsan átálltunk a könnyedebb műfajra. Harmonika–hegedű duóként indultunk vagy másfél évtizeddel ezelőtt, eleinte utcazenészként.

– Meg tudtak élni az utcazenélésből?

– A legelső évünk virágzóan sikerült. Lendületet adott, hogy ezzel pénzt kerestünk, másrészt nagy gyakorlatra tettünk szert azáltal, hogy naponta több órán át köztéren muzsikáltunk. Mostanában, úgy hallom, már nehezebb utcazenéléssel pénzt keresni.  Mintha csökkent volna az adakozókedv. Akkor, fiatalon, amikor a pipaszár lábainkkal kiültünk, Andris harmonikázni, én hegedülni, felhívtuk magunkra a figyelmet, és az emberek dobáltak a kalapba. Sokszor többet jelent a játékánál, hogy valaki látványosan van felöltözve, például egy nagy kalapot visel a fején. Nagyon érdekes és jó zenészkörökbe is bekerültünk akkoriban. Megismerkedtem például a ma is zenekari tag Jakab Viktorral, aki akkor váltott éppen nagybőgőről a tipikus manouche gitárra.

– Mi a manouche gitár sajátossága?

– Eleve Django Reinhardtnak készítették, aki szólóhangszerként használta a gitárt. Felmerült részéről az igény, hogy akusztikusan is jóval erősebb hangon szólaljon meg, mint egy átlagos gitár, legyen alkalmas szabadtéri játékra. Egy francia hangszerkészítő alkotta meg: fém húrjai vannak, markáns, éles hangja és nagy pengetővel, különleges pengetési technikával szólaltatják meg.

– A Canarro most színpadra lépő formációja a szintó stílusból eredő műfajt magyar zenével, valamint jazztrióval ötvözi. Hogy férnek meg ezek egymás mellett?

– Egyáltalán nincsenek ezek egymástól messze. Django az amerikai jazzihletésére kezdett gitáron szólókat játszani. A magyar zenére is hatott a jazz. Itthon a 30-40-es évekbeli kávéházi magyar zenei világ végül is ugyanaz a korszak, amikor ő Franciaországban és az egész világon nagy karriert futott be. Nem nehéz ezekre a swinges lüktetésekre átvinni a szép magyar melódiákat. A különbség abban áll, hogy a Django-stílusban a kíséretet, a zakatolását egy másik manouche gitár hozza a dob helyett.

– Hogyan találkoztak Tcha Limbergerrel, akivel most együtt lépnek fel, és akit Django Reinhardt mai legjobb követőjének tartanak?

– A zenekar által választott manouche swing stílus hozott össze minket. Teha Rinberger, akár Django, szintó cigány családból származó zenész, fantasztikusan gitározik, hegedül, énekel, ennek a stílusnak a legnagyobb élő képviselője. A mi két gitárosunk, Sidoo Attila és Jakab Viktor már korábban is találkozott vele, egyfajta mesterüknek tekintik őt. Mint Canarro zenekar, tavaly a Musique de l’Europe fesztivál keretein belül álltunk először színpadra Tchával. Örömünkre szívesen elfogadta idén is a meghívásunkat két augusztusi koncertre augusztusban, és úgy néz ki, hogy vannak további érdeklődők is a közös Canarro és Limberger produkciókra. Bízom benne, hogy lesz jövője.