Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap „Nem azért játszunk, hogy díjakat nyerjünk”

„Nem azért játszunk, hogy díjakat nyerjünk”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Augusztus 12-30. között Varsó válik a komolyzene európai fővárosává, hiszen immáron 12. alkalommal kerül megrendezésre a Chopin és Európája (Chopin i jego Europa) névre keresztelt komolyzenei fesztivál, aminek középpontjában nemcsak a lengyel zeneszerző művei állnak, hiszen ismert és kevésbé ismert alkotók darabjait is hallhatja a közönség kiváló művészek tolmácsolásában. A fesztivált augusztus 12-én a mindössze 22 éves zongoraművész, Jan Lisiecki nyitotta meg.

A rendezvény keretein belül több jeles művész is fellép, többek között Mihail Pletnyov, Yundi Li, Howard Shelley és Piotr Anderszewski. Jan Lisiecki a gálaesten Brahms d-moll zongoraversenyét adta elő a Beethoven Akadémiai Zenekarral, Jacek Kaspszyk vezényletével. Jan Lisecki ugyan eddig még nem szerepelt Magyarországon, viszont neve ismerősen csenghet a zeneszeretők számára, hiszen neki ítélték oda a 2017-es Echo Klassik díjat a legjobb 18-19. századi zene koncertfelvételéért. Az elismert, a Deutsche Grammophonnál megjelent lemezén Lisiecki Chopin műveket játszik az Elbai Filharmónia Zenekarával, Krzysztof Urbański vezényletével. A kanadai születésű lengyel zongoraművész fiatal kora ellenére komoly pályát tudhat a háta mögött, fellépett a Carnegie Hallban, a svájci Verbier Fesztiválon, és olyan jeles karmesterekkel dolgozott együtt mint Yannik Nézet-Séguin, Claudio Abbado vagy Valerij Gergijev. Jan Lisieckit a fesztiválról, a komolyzenei világ nehézségeiről és kezdő zenészeknek szóló tanácsairól kérdeztük.

- hirdetés -

– Chopin és Európája címmel a lengyel főváros egyik legfontosabb komolyzenei fesztiválja zajlik éppen. Mitől különleges ez az eseménysorozat?

– A fesztivál kivételes, hiszen nemcsak Chopin műveivel, hanem mint az az elnevezésből is kiderül, az őt körülvevő, rá ható zenei környezettel is foglalkozik. Rögtön a nyitókoncerten, amin én is részt vettem, számos más, kevésbé ismert lengyel szerzők művei is felcsendültek.

– Az koncerten többek között Paweł Szymański egy darabját is hallhattuk. Nem különös, hogy egy főként a romantikus zene köré szerveződő fesztivál kortárs szezők darabjait is műsorra tűzi?

– A kortár komolyzene nagyon fontos. A probléma az, hogy sokszor nem értjük, hogy miről szól egy ilyen darab, és ezért rossznak, feleslegesnek gondoljuk. Elengedhetetlen, hogy megpróbáljuk a zeneszerző fejével gondolkodni. Ez nehéz feladat, különösen akkor, amikor a hallgatóság a „klasszikus” zenéhez szokott, de úgy gondolom, hogy nem játszhatunk mindig Mozartot és Lisztet.

Jan Lisiecki fotó: Holger Hage / dornmusic.com

– Néhány héttel ezelőtt kaptad meg az Echo Klassik díját a Deutsche Grammophonnál megjelent Chopin-lemezedért. Mennyire fontosak az elismerések egy zenész életében?

– Nagyon örülök, hogy elnyertem a díjat, ami minden esetben nagy megtiszteltetés. A elismerések fontosak ugyan, mert az emberek felfigyelnek rá, de nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a leglényegesebb.

– Fiatalon kerültél rivaldafénybe, mégis többször hangsúlyoztad, hogy semmiképpen nem akartál virtuóz lenni.  A virtuozitás a mai világban tényleg ennyire fontos?

– Ez egy választás, egy lehetőség. Véleményem szerint a zenészeknek arra kellene törekedniük, hogy a zenét tegyék érdekessé, és ne csak az adott mű hibátlan előadására törekedjenek. Ne az legyen a lényeg, hogy ki játszik gyorsabban, hangosabban. A zeneművészet nem egy sportág. Természetes, ha valaki virtuóz szeretne lenni, amivel nincs is semmi gond, de én azon az állásponton vagyok, hogy minden koncerten valami újat, különlegeset kell adni.

– Ötéves korod óta zongorázol, 15 évesen már leszerződött veled a Deutsche Grammophon, ami azóta is a lemezkiadód. Azt is mondhatjuk, hogy szinte belenőttél a komolyzenei világba?

– Igen, és úgy vélem nem egyszerű komolyzenészként megállni a helyünket, egyrészt azért, mert ha közelebbről megnézzük, nagyon kicsi ez a szakma, hiszen számos tehetséges művész van, másrészt viszont, elég nagy ahhoz, hogy a különböző elképzelésekkel rendelkező emberek megférjenek egymás mellett.

– Van kulcsa a sikernek?

– Nincs, mert minden karrier különböző, ez egy nagyon individuális pálya.

– Milyen tanácsot adnál azoknak a fiataloknak, akik zenei pályára készülnek

– Elsődleges, hogy kövessék a céljaikat, dolgozzanak szorgalmasan és közben ne felejtsék el megtalálni az egyensúlyt a kemény munka és az örömzenélés között.

Promóció

Mit keres a fizikus a múzeumban?

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X