„Nem férnek bele a kötöttségek”

Nagy Krisztina forrás: ODZ

Nagy Krisztinát, az Óbudai Danubia Zenekar hegedűművészét kérdeztük sportról és karrierről. A művész mesélt első, meglepetésekben bővelkedő futóversenyéről, és bár azt vallja, hogy nem a versenyszellemért, hanem elsősorban saját testi és lelki egészségéért sportol, fontolgatja, hogy elinduljon a Papageno Varázsfutoda Kupáért szeptember 10-én.

– Egy művész hektikus életvitele nem feltétlenül teszi lehetővé a rendszeres sportolást. Miért a futást választottad?

– Praktikus okokból kezdtem el, mert szeretek mozogni és fejben is tudom, hogy szükségem van rá. Olyan formát szerettem volna találni, ahol nem vagyok megkötve időben és térben, nem kell egy csoporthoz, vagy partnerhez alkalmazkodnom. Zenekari művészként és tanárként valóban olyan napirendem van, amibe az ilyen kötöttségek nem férnek bele. Táncolni is csoportosan kezdtem el, most pedig már csak magánórákat tudok venni.

Nagy Krisztina forrás: ODZ

– Milyen szerepet tölt be az életedben a futás?

– Tapasztalatból mondhatom, hogy másként indul a nap, ha korán reggel el tudok menni futni. Fontos a rendszeresség, ezért heti háromszor biztosan beiktatom a mozgást, de a nyári időszakban előfordul, hogy minden másnap, vagy akár naponta része a sport az életemnek.

– Rendszeresen jársz versenyekre is, pedig az első megmérettetés akár el is vehette volna a kedvedet.

– Első versenyem egy 10 km-es terepfutás volt, rögtön az elején egy nagyon komoly és hosszú emelkedővel. Végig az járt a fejemben, hogy nem fogom tudni végigfutni a távot, ha végre felérek, még levezetem, és meg is állok. Mint később kiderült, az élmezőny mindeközben eltévedt, mert pontatlanok voltak a pályajelzések. Mire én abba akartam hagyni, ők visszaértek, így hivatalosan is megspórolhattam jó pár kilométert. (Nevet.)

– Mennyire jelent extra motivációt egy verseny, vagy az arra való felkészülés?

– Nem feltétlenül jelent többet. Mindig felkészültnek érzem magam, hiszen rendszeresen futok a saját magam örömére, a verseny csak annyiban különbözik, hogy mások is velem együtt futnak, ami egy nagyszerű hangulatot jelent, de az eredmények és a visszajelzések kizárólag nekem fontosak. Egyszer megszerveztem egy váltót maratoni távban, mert tudtam, hogy több olyan kollégám is van az Óbudai Danubia Zenekarban, akiktől nem áll távol a futás, így miért ne nevezhetnénk. Hab volt a tortán, hogy végül meg is nyertük a kategóriánkat. (Nevet.)

Nagy Krisztina

  • Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti
  • Szakközépiskolában folytatta. 1998-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
  • A Danubia Zenekarnak 1993 óta tagja (alapító tag).
  • 1999 óta tanít a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskolában, Pesterzsébeten.

– Bazsinka József legutóbb büszkén mesélte, hogy több alkalommal futott már a hangszerével együtt. Ha jól tudom tőled sem állnak távol a hasonló kihívások.  

– Az egyik kolléganőmmel egyszer beneveztünk az úgynevezett Mikulás futásra, egy egészen rövid távot kellett teljesítenünk télapó jelmezben. Ezek mindig nagyon izgalmas és szórakoztató kihívások, nem beszélve arról, hogy minden versenyen fantasztikus a hangulat, rengeteg ember drukkol a pálya széléről, az ismerősök, barátok pedig a célegyenesben lelkesítenek.

– Ott leszel majd a rajtnál a Papageno Varázsfutoda Kupáért?

– Mindig csak olyan versenyre megyek el, amiről tudom, hogy nem haladja meg az energiáimat. Most leginkább a félmaratoni táv érdekel, amire valószínűleg komolyan fel kell készülnöm. A napi 7-10 km nem lesz elég.

„Minden turnéra viszem a futócipőmet”

– Az Óbudai Danubia Zenekarral a nyári időszakban is sokat találkozhatott a közönség. Mikor indul az új évad?

– Mondhatom, hogy számomra elindult. A napokban is egy háromnapos továbbképzésen vettem részt, aminek eredményeit, bízom benne, hogy hasznosítani tudom majd a növendékeimmel való közös munkában. Éppen egy versenyre készülünk az egyik apró tanítványommal, és hamarosan a koncertévadot is elkezdjük. Szakmailag mindig kihívás a tanítás és a zenekari kötelezettségek időbeni összehangolása, a nyári hónapok utáni felkészülés a folyamatos, magas színvonalú és minőségi munkára, de már nagyon várom az ősz időszakot, hiszen igazán izgalmas és változatos programokban veszek majd részt.