Szigetokán

Portishead

Egy éve haknintott egyet a hajógyárin a Portishead, mely átalkodott magáévá tenni kicsit a Szomorú vasárnapot is. Jól tette.

A trip hop invenciózusa már matuzsálemnek tekinthető. ’91 óta (igen, döbbenet, de ez már 26 év!) regnál a hip hop, funk, dub, soul, pszichadelika, az R&B, a house és az elektro zene fúziós trónján. Na jó, legalábbis jó rég óta csinál jó kis zenét a brit banda.

A zenekar tagjai a Szomorú vasárnap esetében sem fogták vissza magukat. Egy ízig-vérig downtempo experimentál nótát hoztak össze. Számomra ez a kover egyenlő egy fülledt, finomam végig(khm) rozézott nyári éjszaka utáni hajnali hazameneteléssel. Amolyan kellemesen szellőssel, amikor már egy kicsit fázol, de az elmúlt pár óra minden élménye és hangulata még fűt. Hajnalpír, libabőr, első BKV, kulcs a zárba, lábujjhegy, fogmosás, ágybadőlés…

A jubileumi SZIGET-en debütál a Papageno Klasszikus, Opera és Jazz Színpad

A dal megunhatatlanul lüktet végig a rendelkezésére álló négy és fél percén, játszva el érzelmeinkkel, lelkünk húrjainak rezdüléseivel. Hű, bocs, kicsit rózsaszín lett a vége… De ez most ilyen nekem.

Nektek?