A jazz mint kamarazene

Farkas Gábor

A sokoldalúságáról ismert gitáros, Bill Frisell ezúttal a legpuritánabb felállásban, duóban Thomas Morgan bőgőssel kápráztatta el a legendás Village Vanguard közönségét – a koncertből lemez is készült. Farkas Gábor újonnan megjelent albumán Schumann emblematikus ciklusait játssza, a lemezt Kocsis Zoltán emlékének ajánlotta. A szeptemberi Gramofon-toplista dobogójának második foka.

Robert Schumann – aki pályája kezdetén maga is zongoraművésznek készült – harmincéves koráig csaknem kizárólag kedves hangszerére komponált. Darabjainak többsége karakterdarab, melyekben gyakran megjelentek a széleskörű irodalmi műveltséggel rendelkező zeneszerző olvasmányélményei. A karakterdarabokból összeálló ciklusok arra is alkalmat adtak alkotójuknak, hogy az érzelmek, indulatok, ezernyi hangszín kavalkádját komponálhassa meg egyetlen darabban. Ezért is nehéz Schumannt játszani, ahol pillanatról pillanatra változik minden, ráadásul a technikai kivitelezés mellett az is hatalmas kihívást jelent az előadó számára, hogy érzelmileg is összefogja a kis darabok folyamát. Farkas Gábor lemezén a német zeneszerző C-dúr arabeszkjét (op. 18) öleli át két monumentális sorozat, a Carnaval (op. 9) és a Szimfonikus etűdök (op. 13). A Carnaval nemcsak a zeneszerző, hanem a zongorairodalom egyik legnépszerűbb darabja is,

ahol a farsangi mulatság álarcai mögé rejtőznek a kitalált és valós személyek.

Farkas fölényes technikájának és érzékeny hangképzésének köszönhetően szinte a szemünk előtt vonulnak fel többek között a commedia dell’arte hagyományos figurái, Chopin és Paganini, sőt az Eusebius és Florestan tételekkel zenei önarcképét is „megfestette” a zeneszerző. A zongoraművész az első perctől kezdve az utolsóig magabiztosan uralja a zenei folyamatokat, az ujjai alatt életre kelt karakterek hatásosak és színesek. A másik nagy monstrum, a Szimfonikus etűdök tizenkét variációja – zenekari hangzást imitálva – különböző zongoratechnikai feladatok elé állítja Farkas Gábort, aki könnyedén veszi a nehezebbnél-nehezebb technikai akadályokat. A C-dúr arabeszk előadásában pedig Schumann poétikus-lírai oldalára is rávilágít.

Kocsis Zoltán emlékének ajánlja legújabb felvételét Farkas Gábor

A nagy stílusakrobata egész pályafutása a zenei beskatulyázás ellen irányult. Néhány projektjét itthon is hallhattuk, másokat lemezeiről ismerhettünk meg. Nála lehet a zenei alapanyag jazz, blues, country, folk, rock, filmzene vagy akár avantgárd, mindenből könnyen csinál remekműveket. A formáció is lehet trió vagy további hangszerekkel bővített felállás, amibe a fúvósok mellett akár vonósok, sőt a steel gitár is beleférnek. Ideális partnert talált egy – tőle harminc évvel fiatalabb – amerikai bőgős személyében, akinek neve méltán került fel az album címlapjára.

Kettejük játékáról csak felsőfokú jelzőkkel beszélhetünk, egymást inspirálva szólaltatják meg a kompozíciókat. Nem lehet betelni kreativitásukkal, improvizációik szépségeivel ezen az – a kiadó gyakorlatában szokatlan – élő felvételen. Varázslatos zenei dialógus, amely annyira természetes, mint az intim emberi párbeszéd. A kölcsönös tiszteleten és megértésen alapuló érzékeny, bensőséges kamarazene. A Bill Frisellre oly’ jellemző, jó értelemben vett eklektikus attitűd a repertoár megválasztásában is megnyilvánul. Három saját szerzemény (köztük a címadó és egy Morgannal közös darab) mellett a jól ismert James Bond mozi, a Goldfinger főcímzenéje és Lee Konitznak a What Is This Thing Called Love harmóniamenetére írott Subconscious Lee című kompozíciója éppúgy „terítékre” kerül, mint Paul Motian jazz standardje vagy Fats Domino patinás R&B slágere.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

Egy azonban biztos: a hatalmas életművel bíró, immáron hatvanhat éves művész egyik legjobb albumát rögzítették tavaly márciusban a nagy múltú New York-i jazzklubban.

Cím: B. Frisell – Th. Morgan: Small Town

Kiadó: ECM Records – Hangvető

Katalógusszám: ECM 2525

Cím: Robert Schumann művei

Kiadó: Hungaroton

Katalógusszám: HCD 32798