A jazz egyik legendája, Chick Corea szerint Bartók valójában jazz-zenész volt, aki jóval megelőzte korát. Akár akarta, akár nem: harmóniai és ritmikai megoldásaival ihlető hatást gyakorolt a jazzre. Olyan újításokat hozott, olyan koncepciókat alkotott, amelyeket a jazzben szinte változtatások nélkül lehet alkalmazni – vélekedik Corea.
- hirdetés -
Látszólag tehát kínálják magukat a bartóki alkotások, a helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb, magyarázza Káel Norbert, jazz-zongorista:
Nagyon sok művet átjátszottam, hogy megtudjam, melyek azok, amelyek engedik, hogy hozzájuk nyúljak, és melyek nem. És tényleg számos olyan mű van, amely önmagában varázslatos, de nem viseli el a szabad feldolgozást. Ám ott van például a Román népi táncok, vagy a 26. Szonáta, amelynek dallamsora, harmóniavilága nagyon is alkalmas a továbbgondolásra. Ám érdekes módon, hiába tanulmányozom a kottákat, ez csak akkor derül ki, ha leülök a zongorához, és eljátszom a darabokat.
A CAFe Budapest koncertjén október 16-i koncertjén a Zeneakadémia Solti-termében Bartók és a jazz kapcsolatát nem „csak” jazz-muzsikusok fedik fel a közönségnek, hanem hozzájuk társul a klasszikus zenei szcénából jól ismert, a nemzetközi koncerttermekben is rendre sikert arató, kiváló zongoraművész, Balog József.
Mi motiválja az alkotót?
A cikk eredetileg nyomtatott formában, a Budapest’s Finestben jelent meg.
A két zongorista, Balog és Káel barátsága nem új keletű, csaknem húsz éves emberi-szakmai kapcsolat fűzi össze a két remek zenészt. Ezen az estén Balog József mutatja meg a közönségnek az eredeti műveket, Káel Norbert triója, és a vendég, Szőke Nikoletta, énekesnő pedig a jazz-értelmezést.
2015-ben a BMC-ben már bemutatkozott a közönségnek a projekt, az a koncert igazolta a zenészeket, igenis érdemes továbbvinni, fejleszteni a kezdeményezést.
A Jazzical Triót eredetileg Káel Norbert (zongora), Oláh Péter (bőgő), és Pecek Lakatos András (dob) alkotja, ám az októberi koncert idején Oláh Péter kínai vendégszereplésnek tesz eleget, így a szerepét Pecek Lakatos Krisztián veszi át, akinek tudásában és felkészültségében bízhatnak kollégái és a publikum. Szőke Nikoletta mély tónusú jazz-hangjába pedig elbűvölően vegyülnek a népies színek, ideális hangszínt adva a bartóki világnak.
Vajon egy „hivatalos” klasszikus zenész kíváncsi-e saját lehetőségeire, határaira. Tehát, vajon Balog József marad-e a kaptafánál, vagy kipróbálja magát a jazz hangulatában is. Káel Norbert nem késik a válasszal:
Azt mondhatom, hogy ő a klasszikus etalon, aki a műveket eredeti formájukban szólaltatja meg, mi pedig egyfajta szabad variációt adunk mellé, de valóban elhangzik néhány részlet a Mikrokozmosz-kötetekből, amelyeket kétzongorás felállásban játszunk. Így ő is kacsintgat kissé a jazz felé. Józsival egyébként azért jó játszani, mert amellett, hogy tökéletesen interpretálja Bartókot, a jazzes hangzás és az improvizáció sem áll távol tőle. Szívesen fogadta a kihívást, átlépi a klasszikus zene határait, és egy kicsit belekóstol a jazzbe.
