Már majdnem nem volt kedvem semmihez, de egy impulzus okán beültem egy kád meleg vízbe, és elkezdtem hallgatni a Gyűjteményt. Óvatosan forwardolgattam a telefonomon – bele ne essen a vízbe a készülék – mikor megtaláltam a hangulathoz, aktuális idegállapothoz, egész hetes felgyülemléshez legmegfelelőbb maidalt.
Volt már a blog folyamán nagyon magasan előadott, bátor hozzányúlásos, egészen különleges nyugalommal előadott dal, de olyan, mi mindhárom előbbi erénnyel bíró, az csak a mai énekesünk, Melanie Mackintosh torkából csorog ki. Izgalmas, mert egyszerre van meg ez előadásban a sértett szomorúság, a fájdalmas szégyenérzet, a szép, a jó iránti vágyakozás, az ijedt bátorság, a vágyott megnyugvás.
Gondolatok cikáznak a dal hallatán.
Mennyivel jobb lenne a világ, ha minden gonoszat, bántót, fájót okozó ember inkább beülne egy kád meleg vízbe, és azt élvezné, nem saját önösségét élné ki/meg másokon! S miután már nem kell szégyenkezni, miért is nem lehet azt, hogy mindenki egyszerre beül egy nagy kád meleg vízbe és felejti a sok gonoszat, rosszat, bántót, fájót?! Én is, Te is, Ő is, mindenki! Sokkal jobb lenne a világ!