Négyemeletes városi lakóház Salzburg óvárosában. Története egészen az 1300-as évekig nyúlik vissza. 1801. október 28-tól 1829. október 29-én bekövetkezett haláláig e ház harmadik emeletén lakott Anna Maria von Berchtold zu Sonnenburg, lánykori nevén Anna Maria Mozart, Wolfgang Amadeus nővére, akit a zenetörténet is családi becenevén emleget.
Nannerl kiváló muzsikus, remek zongorista volt, ám lánynak született, és nem zseniálisnak, csak tehetségesnek, így egész életében – és utókorában is – öccse árnyékában maradt.
Itt töltött éveiben már özvegy volt. Házassága idején a közeli Sankt Gilgenben élt, férje halála után költözött vissza Salzburgba szülőháza – és egyúttal Wolfgang szülőháza – szomszédságába. A ház, melyben lakást vett ki, dr. Silvester Barisani hercegérseki orvos tulajdona volt, akinek családjához gyerekkoráig visszanyúló kapcsolat fűzte Nannerlt.
Salzburgba visszatérve életformája gyökeresen megváltozott. A kicsiny Sankt Gilgenben elsősorban családjának élt. Mire özvegységre jutott, nevelt gyermekei és saját legidősebbje is felnőtt. Hatéves kislányával költözött ebbe a házba, ahol aztán majdnem harminc évig lakott. Sajnos, 1805-ben a kis Jeannette meghalt, így teljesen egyedül maradt. Viszont a vidéki elszigeteltség után szülővárosában feleleveníthette kapcsolatait régi barátaival. Újra adott zongoraleckéket, pezsgőbb légkör vette körül, amíg utolsó éveiben betegsége ágyhoz nem kötötte.
Ebben a szép kis klipben több portrét is láthatunk Nannerlről különböző életkoraiban; a közben felhangzó zenét zseniális fivére az ő számára komponálta születésnapjára:
1821-ben, hetvenévesen itt érte az a nagy öröm, hogy meglátogatta unokaöccse, az akkor harminc éves Franz Xaver Mozart, aki Wolfgang Amadeus két felnőttkort megért fia közül a leginkább tehetséges volt. Különösen nagy boldogság volt számára őt zongorázni hallani, mert, mint naplójában feljegyezte, felejthetetlen fivérének legfiatalabb fia egészen az apja stílusában játszott — és ha valaki, hát Nannerl tudta ezt a legjobban megítélni.
Élete utolsó néhány évében kőhajításnyi közelségben élt sógornőjével. Konstanze és második férje, Georg Nikolaus Nissen dán diplomata 1824-ben költöztek Koppenhágából Salzburgba — de a két hölgy nem tartotta a kapcsolatot, pedig Konstanze is hamarosan özvegységre jutott. Annak idején Leopold papa rendkívül erősen ellenezte Mozart és Konstanze házasságát, s ebben lányát is maga mellé állította; így Nannerl (sajnos) sohasem szenvedhette sógornőjét… Egyetlen alkalommal írt neki, alig pár hónappal halála előtt, 1829 nyarán. Történt, hogy egy angol zeneszerető házaspár, Vincent és Mary Novello Salzburgba érkezett Mozart nyomait kutatni, felkeresni még élő rokonait, kortársait. Nannerl ekkor már ágyban fekvő beteg volt, látása is erősen megromlott, de az utókor szerencséjére a nála érdeklődő házaspárt Konstanzéhoz irányította. Így még több történet fennmaradt Mozartról és a házaspár a már idős Konstanzéról is sok érdekeset vetett papírra.
Nannerl ebben a házban hunyt el hetvennyolc éves korában, 1829. október 29-én. Kívánságának megfelelően a Szent Péter-apátság temetőjében helyezték örök nyugalomra. Konstanze ekkor még életben volt, de Nannerl előre el akarta kerülni, hogy vele együtt nyugodjon, ezért rendelkezett így. Az már egy másik történet, hogy az 1842-ben elhunyt Konstanze együtt nyugszik apósával a Szent Sebestyén-temetőben… Majd oda is el fogunk látogatni.
A lakóház Universitätsplatzra néző homlokzatán, az első emelet ablakai között láthatjuk Nannerl emléktábláját.
Annak az oldalnak a földszintjén egy nagy múltú étterem, régi sörház helyiségeibe léphetünk. Ha a párhuzamos utca, a Sigmund Haffner Gasse felőli oldalra kerülünk, akkor be is sétálhatunk a házba; én felmentem a harmadikig, Nannerl emeletéig. Ma is olyan a lépcsőház, mint az ő idejében. Azért, rengeteg lépcsőt kellett másznia annyi év alatt…
A ház másik zenei kötődése, hogy 1902. május 5-én itt született Erich Schenk zenetörténész. Az ő emléktábláját a Sigmund Haffner Gasse felőli homlokzaton találjuk.
