Charles Mingus és Max Roach 1960-ban – a drágának számító Newportban, az akkor legrangosabb jazzfesztiválnak otthont adó Rhode Island állambeli városban – ellenfesztivált szervezett, amely szintén egyfajta tiltakozást jelentett. A zenészek előadásaiban egyre gyakrabban jelent meg az elégedetlenség, a harag és a düh.

- hirdetés -

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

Kobo

Nook

DiBook

Szinte jelképnek tekinthető Max Roach We Insist! Freedom Now Suite (Követeljük az azonnali szabadságot szvit) című lemeze. Fájdalmas sikoly ez, amelyet Max Roach felesége, Abbey Lincoln énekesnő adott elő. 1963-ban jelent meg a szaxofonos Jackie McLean Let Freedom Ring című albuma, mely egyfajta főhajtás a fekete nacionalista Marcus Garvey emléke előtt. A muszlim mozgalom vezetője ekkor Malcolm X volt.

Változás és válság a hatvanas években

A zenei tiltakozás mint az újfajta szubkultúra megnyilvánulása egyértelműen a fekete gettókban erősödött fel.

Ennek hatására egyszerűsödött a hard bop jazz. Ez egyaránt jelentette a harmóniák és a ritmus egyszerűsödését, amivel kialakult egy olyan populáris városi stílus, ami leginkább a régi városi bluesokra emlékezetett. A jazzben az előzőekhez képest nagyobb szerepet kaptak az énekesek, ismét megjelent a kiabálós shout stílus, melyet elektromos gitárral kísértek a zenészek. A rhythm and bluest játszó zenekarok egyre népszerűbbek lettek, különösen azért, mert populárisabb zenét játszottak, mint a különböző jazzstílusok (a bebop, a cool, a klasszicista vagy a west coast) követői.

Ismét keresettek lettek az afroamerikai gospelénekesek, a fekete közösség körében egyre nagyobb hatásuk lett az istentiszteleteknek, a kongregációkon tömegesen énekelték a hagyományos spirituálékat. Mahalia Jackson-albumok kerültek a boltokba, és fogytak el igen nagy számban. Hasonlóan sikeresek voltak a C. L. Franklin tiszteletes (a későbbi soulsztár, Aretha Franklin édesapja) prédikációit tartalmazó lemezek. A baptista templomok istentiszteletein felhangzó muzsika szinte külön stílust hozott létre, ezeket sanctified (megszentelt) stílusnak hívták. A Sanctification-kongregációkon a prédikátor a Biblia (főleg az Ótestamentum) tanításaira alapozva tartott példabeszédeket, és mondandójába bevonta a híveket is, ezáltal szenvedélyes, olykor eksztatikussá váló párbeszéd alakult ki közte és a hallgatóság között.

A prédikáció gyakran vallásos zenévé alakult, melyben az istentisztelet minden tagja részt vett. 

Szabadság és kísérletezés

Ennek a stílusnak volt kiváló zenei képviselője a fiatal zongorista, Ray Charles, aki – miután abbahagyta Nat King Cole utánzását – sajátos komponálási és éneklési stílust alakított ki, amely magába foglalta a soul és a rhythm and blues elemeit (a soul kifejezés nemcsak egy zenei stílust, hanem ezt a speciális fekete kultúrát is jelentette).