„Hiánypótló kortárs zenei platform alakult”

Virágh András Gábor

Három alkalommal is találkozhatunk a CAFe Budapest keretében a friss Erkel-díjas zeneszerző, orgonaművész, Virágh András Gábor művészetével, aki tavasszal a Kodály Zoltán Alkotói Ösztöndíjat is kiérdemelte. A művésszel pályájáról, a koncertekről és legújabb formációjáról, a kortárs zenei platformként működő Studio5-ről is beszélgettünk.

– Háromszorosan is érdekelt vagy a CAFe Budapest Fesztiválon. Hogyan alakultak a felkérések?

– A fesztiválon elsőként október 12-én, az idén 30. évfordulóját ünneplő Mini Fesztiválon hallható majd Les visages de la Lune (A Hold arcai) című zongoraszvitem Fülei Balázs előadásában, majd másnap egy kedves volt tanítványom, Mészáros Zsolt Máté tűzi műsorra egy orgonaművemet, valamint két szopránhangra és orgonára írott kompozíciómat Zemlényi Eszter közreműködésével. A Studio5 kortárs zeneszerzői platform idén februárban alakult meg, amire a nyár folyamán a CAFe Budapest is felfigyelt, így október 21-én alkalmunk lesz fellépni a Szent István-bazilikában, ahol egy saját orgonaművemet fogom előadni.

– A Hold arcai, ha jól tudom éppen Fülei Balázs felkérésére készült.

– Igen. Balázs 2012-ben azzal keresett meg, hogy egy tematikus programot szeretne összeállítani, amin eljátszaná Beethoven Holdfény-szonátáját, Brahms f-moll szonátáját és Debussy Claire de Lune-jét, egyszóval szeretné, ha a Hold tematikában komponálnék egy művet. Örömmel mondtam igent, hiszen korábban nem írtam még szólózongorára és azóta is ez a legnagyobb lélegzetű zongoraművem, aminek 2013 februárjában volt a bemutatója. A jövőre vonatkozóan annyit elárulhatok, hogy Balázstól ismét kaptam egy felkérést.

Viva Bartók!

– Az előadói igények határozzák meg, hogy milyen hangszerre komponálsz?

– Minden komolyzenei műfaj érdekel, és valóban többször fordult már elő, hogy egy-egy felkérés miatt fordultam bizonyos hangszerekhez, vagy apparátusokhoz. A különböző felkérések által lehetőségem nyílik számos olyan instrumentum megismerésére, amelyek számomra eddig csak a periférián léteztek. Az igazat megvallva a kamarazenei „tradicionális” apparátusok közül a vonósnégyes az a formáció, amelyre eddig még nem komponáltam. Pár hete egyébként a 60 éves „Varsói ősz” kortárs zenei fesztivál nyitónapján a katowicei New Music Orchestra mutatta be a fesztivál számára komponált ensemble darabomat, amelynek címe Metamorphosis 14 játékosra.

Virágh András Gábor

– Október 13-án orgonára és szoprán szólóra komponált műved hangzik majd el. Zeneszerzőként hogyan viszonyulsz az énekhanghoz?

– Fiatal koromban rengeteget énekeltem kórusban és idén húsz éve, hogy egyházzenészként tevékenykedem, 2010 óta pedig a Szent István-bazilika orgonaművészeként teljesítek szolgálatot. Mindebből kifolyólag a vokális anyagokkal való szoros kapcsolat szerves részét képezi a mindennapjaimnak, nem beszélve arról, hogy az énekkari próbák során lehetőségem nyílt a legrégebbi és a legújabb vokális kompozíciók megismerésére is. A koncerten a Tres orationes c. három imádságból álló ciklusom harmadik tétele, valamint A IV. Zsoltár c. kamaraművem fog elhangzani a Belvárosi Plébániatemplomban. Ez utóbbi kompozícióval még egyetemistaként, 2006-ban nyertem első díjat egy Los Angelesben kiírt nemzetközi zeneszerző pályázaton. Zemlényi Eszter és Mészáros Zsolt már számos alkalommal léptek fel együtt, és a IV. Zsoltár is szerepel a repertoárjukon.

– Zenei ízlésedet és zeneszerzői pályádat fiatal korodtól az egyházi közeg határozta meg. A világi műveid esetében mennyire van rád hatással a templomi zene?

– Ezt valóban nehéz elválasztani, hiszen a szakrális zene által olyan erős érzelmi és lelki élmények értek, amelyek – úgy érzem – egész életemen át végig fognak kísérni. Az egyik első katartikus egyházzenei benyomás tíz éves koromban ért, amikor először meghallottam Liszt Via crucis című művét. Ez a kései Liszt-darab annyira felkavart, hogy utána hosszú hetekig ez a zene határozta meg minden pillanatomat. Természetesen külön tudom választani a szakrális és a nem szakrális világot, de azt bizton állíthatom, hogy az egyházi közeg, a „tiszta” zenei élmények a zeneszerzői pályámban is meghatározó szerepet töltenek be.

Zemlényi Eszter újabb nemzetközi sikere

– A szakrális közeg és a kortárs zene különös elegyének lehetünk tanúi a harmadik koncerten, október 21-én. Mit lehet erről tudni?

– Nagyjából egy évvel ezelőtt több zeneszerzőtársammal együtt egy olyan kortárs zenei platform létrehozásán kezdtünk gondolkodni, amiről azt gondoltuk, hogy hiánypótló és új színfoltja lehet a magyar kortárs zenének. A kezdeti ötlet idén februárban realizálódott egy bemutatkozó koncert keretében, de ezt megelőzően nagyon sok szempontot végig kellett gondolnunk, ugyanis a művészeti irányvonalak kijelölése mellett azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jövő koncertlátogató közönségét is meg tudjuk szólítani. A Solti-teremben megrendezett bemutatkozó estünket nagy szakmai érdeklődés övezte, így a teltházas hangversenyt követően lehetőséget kaptunk a Zeneakadémiától a folytatásra is.

Studio5 forrás: CAFe Budapest

A mostani koncert a „Nyolc másodperc” alcímet kapta, amely nem titkolt utalás a Szent István-bazilika akusztikai adottságaira. Az est folyamán a Studio5 tagjai, Bella Máté, Kutrik Bence, Solti Árpád, Varga Judit és jómagam műveit hallhatja majd a közönség. Varga Judit Pocket Requiem és Kutrik Bence In paradisum című alkotásai kifejezetten erre az alkalomra készült ősbemutatók lesznek. A hangversenyen a Magyar Rádió Énekkara fog közreműködni, a zeneművek között pedig Szentpáli Roland, a Nemzeti Filharmonikusok tubaművészének improvizációit hallhatjuk majd.

„Vagyok annyira lokálpatrióta, hogy itthon akarjak muzsikálni”