Kelemen Barnabást ünnepelte a BOZAR

Kelemen Barnabás - fotó: Dobos Tamás

Sibelius-Csajkovszkij-koncerttsorozattal kezdte 2017-2018-as évadát a Flandria Szimfonikus Zenekar. Az évadnyitó brüsszeli hangverseny szólistája Kelemen Barnabás volt.

Flandria: Belgium északi régiója

Idéntől a genti De Bijloke Zenei Központ rezidens zenekaraként működő projektegyüttes Jan Latham-Koenig brit karmester vezényletével Amszterdam, Antwerpen, Brugge és Gent emblematikus koncerttermei mellett október 19-én a BOZAR-ban, a brüsszeli Művészetek Palotájában is bemutatkozott. A koncert csúcspontjaként Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas kiválóságunk, Kelemen Barnabás szólójátékával Jean Sibelius Hegedűversenyét hallgathattuk. A művészt az Erzsébet Királyné Hegedűversenyen elért 2001-es sikere óta kitüntetett figyelemmel követi a belgiumi közönség, rendszeres visszajárója a koncerttermeknek, a BOZAR-ban 2011-ben Kocsis Zoltánnal emlékezetes Bartók-Debussy-Beethoven-koncertet adott. Ez alkalommal Kölnből érkezett családjával, ahol szeptember óta a Hochschule für Musik und Tanz vendégprofesszora. Játékával ünneppé varázsolta az estét, és elkápráztatott közönséget és zenekart egyaránt.

A Flandria Szimfonikus Zenekar – fotó: Kris Hellemans

A Flandria Szimfonikus Zenekar 2017-2018-as évadának programját honlapjukon böngészhetik

A dramaturgiailag szépen felépített program a finn zeneszerző Palléas és Mélisande szvitjéből vett részletekkel vette kezdetét. A darab egy a kezdetektől pusztulásra ítélt szerelem története, mely eredetileg kísérőzeneként íródott. A flamandok 1911-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írójának, – az akkori szokásoknak megfelelően francia nyelven alkotó – Maurice Maeterlincknek azonos című drámájához készült, mely a századelőn jelen lévő szimbolizmus stílusjegyeit hordozza. A mű dallamvonala hangulatos és széles íveket ölel át, mindemellett eredeti rendeltetésének megfelelően inkább a történésekre reflektál és kellőképpen visszafogott. Így igazi ráhangolódást tudott biztosítani a koncert következő, központi részére. Mindeközben a zenekar a Henry Le Boeuf (a BOZAR nagyterme) atmoszférájából a jelenlévők befogadásra kész nyitott hozzáállását is megérezhette.

A koncerten másodikként csendült fel Jean Sibelius 1905-ben komponált d-moll hegedűversenye. A produkciót Kelemen virtuozitását jól láttató lendületes stílusa, valamint karizmája együttesen tették maradandóvá. Technikai felkészültségén túl megvan benne egy tudós elmélyült zsenialitása és egy prímás határozottsága, melyektől a zenekar megtáltosodott, és az egész produkció magasabb dimenziókba helyeződött át. Mindezt a közönség várakozással teli odaadással honorálta és örömmel fogadta a zenekar újonnan erőre kapott dinamikus játékát. Első visszatapsolásakor a művész Paganini-részlettel ajándékozta meg a közönséget, melyben játékosságát is megcsillanthatta. Másodikként Bach d-moll Sarabande-jával tért vissza, harmadik encore-jára már hegedű nélkül hajolt meg, eleganciáját e gesztussal is hangsúlyozva.

A Kelemen Barnabás primátusával működő Kelemen Kvartett következő budapesti koncertjére október 24-én a Zeneakadémia Nagytermében kerül sor. Az intézmény rezidens vonósnégyese 5 koncertből álló sorozattal mutatkozik be, melyek mindegyikén egy-egy sztárvendéggel állnak színpadra. Ez alkalommal Horti Lilla énekművész (szoprán) lesz a vendégük, aki Schönberg II. vonósnégyesénél működik közre.

A szünet után a Flandria Szimfonikus Zenekar Pjotr Iljics Csajkovszkij a Kis orosz című szimfóniáját szólaltatta meg. A mű első ránézésre távolinak tűnik Sibelius nemzeti mítoszokból táplálkozó világától, de ahogy Jan Latham-Koenig a koncert beharangozó kisfilmjében utalt rá, rokon bennük, hogy mindkettő erősen hitt a zene abszolút erejében és azt vallotta, hogy bármilyen modern is egy kompozíció, a melódia, a harmónia és a ritmus együtt kell, hogy jelen legyenek, a dallam nem hiányozhat. Ez a dallamosság húzódott végig az egész koncerten egyfajta emocionális fonalként, a közönség figyelmét elejétől a végéig fenntartva. Nagy örömünkre a zenekar kiteljesedett hangzása a koncert végéig megmaradt és az este frappáns, erőteljes lendülettel zárulhatott.

A Flandria Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, Jan Latham-Koenig – fotó: Simon van Boxtel

A zenekar ráadásként Ludewijk Mortelmans flamand zeneszerző 1917-ben, éppen száz évvel ezelőtt komponált darabjával köszönt el a közönségtől. A komponista a felesége és a fia a világháborúban bekövetkezet halála miatti mély fájdalmát fejezte ki vele, a zene csodálatos erejével a szomorúságon túl reménynek is utat mutatva. A mű címe flamandul Hartverheffing, ami magyarul annyit jelent A szív felemelkedése. Azt hiszem, egy ilyen koncertről mi magunk sem távozhattunk másként.