“Minden leütött hangjából sugárzik a zeneiség”

Demény Balázs

Érvényes ez nem csak Demény Balázs, de Fejérvári Zoltán zongorajátékára is, akik a CAFe Budapest zárónapján, október 22-én adnak koncertet a Pesti Vigadóban.

A cikk eredetileg nyomtatott formában, a Budapest’s Finestben jelent meg.

Demény Balázs 2017 májusában megnyerte a 19. Île de France Nemzetközi Zongoraversenyt. Eddigi legkomolyabb versenygyőzelme azonban korántsem az első. Ezt megelőzően már a Hans von Bülow és a Carl Filtsch versenyek győztese is volt. A 28 éves kolozsvári születésű művész máris a világ nagy hangversenytermeinek és fesztiváljainak vendége. A zene családi öröksége: nagyanyja, Demény Piroska, a zeneelmélet tanára, Kodály népdalgyűjtő társa volt, apja Demény Attila zeneszerző.

Minden leütött hangjából sugárzik a zeneiség

– írta róla a Berliner Morgenpost, annak a városnak a napilapja, ahol hat évig élt és tanult. Párhuzamosan végezte el a berlini zenei és művészeti főiskolákat, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, ahol jelenleg a doktori iskola hallgatója. Lelkesedik a hivatásáért.

Mindig izgalmas az út, amit egy zeneszerző a művével elénk tár, megannyi megfejtésére váró rejtvény, amit megoldani néha gyötrelem, de amikor sikerül, mégpedig úgy, hogy az meggyőzi a közönséget is, az nagy öröm

– vallja. Repertoárja széles. Kedvenc szerzői között említi Bartókot, akitől most a Tizenöt magyar parasztdalt és a Szabadban című ciklusát játssza: „két stílus korszak, két külön világ” – jegyzi meg. És Ligetit, akinek Ördöglétra című etűdjét tűzte műsorra. Kurtágtól a Játékok három darabját szólaltatja meg, kettőt közülük a nagy példaképnek, Kocsis Zoltánnak ajánl. És végül az egész műsorral teljes kontrasztban álló indítás: Haydn D-dúr szonátája.

Gyerekek is zongorázzák, de teljesen más értelmezésbe kerül, amikor valaki felnőttként nyúl hozzá. Sokkal több arcát megmutatja.

Nyolc- tíz éves lehetett, amikor először játszotta. Az úton, amelyen akkor indult el, Demény Balázs messzire jutott.

„A jó stressz motivál”

A zenész családból származó Fejérvári Zoltán 2011-ben szerzett kitüntetéses diplomát a budapesti Zeneművészeti Egyetemen, ahol 2013 óta a kamarazene tanszék oktatója. Itthon Kemenes András, Wagner Rita és Várjon Dénes tanítványa volt, miközben két évig a legendás professzornál, Dmitrij Baskirovnál is tanult a madridi Zsófia Királyné Zeneakadémián. 2014 Junior Prima díjasa, 2010-ben a manchesteri James Moltram Nemzetközi Zongoraverseny második helyezettje, 2017 májusában pedig megnyerte a Montreali Nemzetközi Zongoraverseny első díját.

Montreali világverseny győztese lett Fejérvári Zoltán

Rangos meghívásokban már most is bővelkedik: az idén 31 éves zongoraművész a magyar koncertélet jól ismert szereplője, vezető magyar zenekarok szólistája, külföldön fellépett már többek között a philadelphiai Kimmel Centerben és a New-Yorki Carnegie Hallban. Montreal új élet- és pályaszakasz kezdete, amit a művész, bevallottan nagy örömmel, eddigi teljesítménye hivatalos megerősítéseként, elismeréseként könyvel el. Hogyan tovább?

Nyilván most több lehetőség talál meg, nagyobb a választási lehetőség. Talán eltolódnak a hangsúlyok valamelyest a kamarazene felől a szóló zongorázás felé. Most nagyon fontos, hogy a repertoáromat miként építsem, hogyan rezonálok rá azokra a korszakokra, kompozíciókra, amelyek igazán nekem valók, amelyekkel igazán van mondanivalóm

– hangsúlyozza. A zeneirodalomban nem ismer határokat. Nagyon tudatosan szinte mindent játszik, majdnem a kezdetektől napjainkig, az abszolút modernekig.

Mi fér be ebből egyetlen koncertbe?

Most Beethoven op.126-os Hat bagatellje, Bartók Táncszvitje – talán mert Bartókot játszott a montreali döntőben is – és Schumann g-moll szonátája, amit nagyon szeret.

Úgy gondoltam, hogy ennek a nem egészen húsz perces darabnak a hihetetlen lendülete és már-már őrültségbe hajló szenvedélyessége jól fogja befejezni ezt a koncertet.