Szörényi Levente fellépéseit a Vujicsics együttessel nem verik nagydobra, mégis erre hivatkozva mutatnám be Szörényi Levente legjobb lemezét. Erre a jelzőre nem sok objektív érvem van, azon kívül, hogy szerintem a Hazatérés megjelentetésének az idejére forrt ki a hangja, és még nem kezdődött el a „színpadi szerzői korszaka”, amit ő előbbre helyez az életművében, a többi tevékenységénél, amiről azt gondolom, hogy ennek nem feltétlenül a zenével kapcsolatos oka van.

- hirdetés -

Érdekes Szörényi tevékenysége, mert szinte egyidőben emelte be a nyugati, kezdetben angol, később amerikai mintákat saját munkásságán keresztül a magyar popzenébe, és távolodott azoktól a helyi népzenei elemek használatával.

Az Illés együttes felvállaltan használta a (délszláv) népzenei motívumokat, nem függetlenül attól, hogy ezzel jó pontokat lehetett szerezni az akkori kultúrpolitika irányítóinál. A zenekar (első) megszűnése után ez a hatás nyomtalanul eltűnik a munkásságából, ehelyett
első szólólemeze után a Fonográf zenéjében is megjelenik az a zubbony, amit később, már nem politikai, hanem üzleti megfontolások miatt csak nehezen tudott levetkőzni. A Fonográf nem countryzenét játszott, hanem  egyszerűen lépést tartott azzal a trenddel, amelyben a hetvenes években természetes volt a countryzene használata.

A Hazatérés nem csak ebből a skatulyából való kibújást jelentette, hanem egyúttal véget vetettek az aktív turnézásnak, és megkezdődött a zenekar lassú szétszéledése, bár az
általuk legtöbbre értékelt lemezük, a Jelenkor kiadása még hátra volt.

Szörényi Levente hangja  a Hazatérésen szól a legszebben. Lenyűgöző magabiztossága egy olyan érces hangszínnel párosul, amibe nem nehéz belehallani azt az elhivatottságot, amivel a történelem bizonyos elemeit kommentálja.

A nyolcvanas évek fordulóján jelent meg Magyarországon az akkor folk rocknak nevezett műfaj. Ez legtöbbször kemény pörgős zene volt, sokszor balkáni dallamok felhasználásával. Ehhez képest a Hazatérés egy nyugodt tempójú lemez, amin nem is mindig érhető közvetlenül tetten a népzene használata, ugyanis az utolsó, Kőműves Kelemen balladáján kívül más népdalfeldolgozás nem szerepel rajta. Minden más saját szerzemény, a Fonográftól megszokott markáns hangszereléssel. A népzene a hangszerelésben, a témaválasztásban és az egész lemez hangulatában van jelen, és ez egy derűs hangulat.

A lemezen a Fonográf tagjain kívül együtt játszik ifjabb Csoóri Sándor, Halmos Béla és egy helyen Presser Gábor tangóharmonikán. Félek, hogy egy ilyen együttműködés ma nem csak Halmos Béla halála miatt nem tudna megvalósulni. Az elhangzó dalok egy része biztosan nem egy lemezre készült. Van közte filmzene, van olyan, ami simán elfért volna egy Fonográf lemezen, és van, ami talán az akkor már nyilván készülő Kőműves Kelemen rockopera mellékterméke volt.

A Szarvasűzés a Cantata profana történetét meséli el áthangszerelve. Az ének határozott indítása és befejezése nem volt divat akkoriban a Magyar popzenében, de ez a fajta hangsúlyos indítás most is csak időnként kerül elő néhány népdalénekes kelléktárában, de tisztán, azok díszítései nélkül.

A Hajdúk című film betétdala:

A Száraz még a föld feltehetően egy fontos dal Szörényi életében, könnyű belehallani a sorok közti politikai üzenetet. Ezt támasztja alá az, hogy összekötötték a Petőfi 73 című film betétdalával, amiről sajnos a megjelenés előtt lecenzúrázták a szöveget. Talán megérne egy újrakiadást az eredeti elképzelések szerint:

https://youtu.be/p-tTZXKTN1M

Visszatérve a Vujicsics együttessel folytatott együttműködésre azt jegyezném meg, hogy a Vujicsics nem azt a pörgős, számomra egyhangú tamburazenét játssza, amiből tíz perc után elege lehet egy nem hardcore rajongónak. Változatos a hangszerelés. Tangóharmónika és tárogató színesíti a játékukat, Vizeli Balázs hegedűs a magyar népzenészek közül érkezett. Szörényi hangja mostanra vesztett ércességéből, de az ének magabiztossága megmaradt. Az arénás koncertek után visszatért a kezdetekhez, a viszonylag kis létszámú közönséghez, és azt gondolom, hogy azért csinálja, mert élvezi annyira, hogy nem tudja abbahagyni. A Hazatérést ma már nem tudná elkészíteni, de teljesen logikusnak tetszik az Illés-repertoárhoz való visszatérés a Vujicsics együttessel.

A jelenlegi műsorba egy dal került a Hazatérésről: