„Kötelességem a Lajtha-művek bemutatása és felvétele”

Balog József nemrég jelentette meg Gershwin-lemezét, november 26-án szólókoncertet ad a Zeneakadémián, mindemellett pedig egy Lajtha Lászlóhoz köthető egyedülálló vállalkozás utómunkálatait végzi. A fiatal zongoraművészt a kortárs zenéről és a horgászatról is kérdeztük.

 – Októberben jelent meg legújabb lemezed. Mi adta az ötletet, hogy Gershwin műveiből válogass?

– Gyermekkorom óta szeretem a zenéjét, emellett nagyon sok jazzt hallgatok. A CD anyagának fele tulajdonképpen már régóta a repertoáromon van. Több mint száz koncerten játszottam a lemezen hallható műveket. Úgy véltem, itt az ideje annak, hogy hangfelvételt készítsek belőlük. Szerencsére a kiadó támogatott ebben az elképzelésben.

Gershwin-lemezzel jelentkezik Balog József

– Mindenképpen egy más stílus, mint az eddigi lemezek. Nagyobb kihívást jelentett?

– Egy CD felvétel, szerzőtől függetlenül, mindig nagy feladat, hiszen egy olyan anyagot adok ki a kezemből, amelyet bárki bármikor meghallgathat. Gershwin esetében elég speciális zenei szövetről van szó, hiszen abszolút a jazz és a klasszikus zene határát súrolja.

– Milyen háttérmunka előzi meg a lemezfelvételeidet?

–  Ahhoz, hogy a stúdiómunka a legjobb tudásom szerint történjen, rengeteg előkészítés szükséges. A mai vágástechnikával bármit “sterillé” lehet varázsolni, mégsem szeretem igazán ezeket az eszközöket. Hónapokig készülök, napi 8-10 órában érlelem a műveket. A lemezfelvételt minden alkalommal koncertek előzik meg, amelyeken előadom a felvenni kívánt repertoárt. Semmilyen technikai vívmány nem tudja azt a hangulatot pótolni, amit a művész a koncertek alkalmával átél, és amit később a felvételen is át tud adni a hallgatónak.

– A mondás úgy tartja, hogy aki nem tud elengedni, az nem tud megfeszülni sem. Hogyan kapcsolódsz ki egy-egy lemezfelvétel után?

Legfőbb kikapcsolódás a családom és a horgászás. Imádom a természetet, sokan azt gondolják, hogy a horgászat egy unalmas hobby. Nos, amikor az ember 100 kg, vagy akár afeletti halmennyiséget fog egy nap, azt nem mondanám unalmasnak. Sőt! Horgászat közben semmi sem jut eszembe a munkámmal kapcsolatban. Valószínűleg ilyenkor fejlődnek a darabok a legtöbbet, hiszen

a felejtés legalább olyan fontos a végeredmény szempontjából, mint maga a tanulás.

–  Hogyan vélekedsz a kortárs zenéről? Milyen lehetőségekkel kecsegtet számodra?

– Fontosnak tartom, hogy foglalkozzam a kortárs zenével. Egy mű akkor válik élő alkotássá, ha megszólal, különben csak egy darab papír, vagy digitális fájl. Az utóbbi tíz évben rengeteg hazai és külföldi bemutatót játszottam.

Balog József

Minden alkalommal nagyszerű érzés, ha jelen lehetek egy-egy mű születésénél. Azt mondhatom, hogy gyakran kapok felkéréseket, magam is keresem a kihívásokat ezen a területen.

Lajtha Lászlónak vannak olyan kompozíciói, amelyek 100 éve a polcon vannak. Kérdezem én: “Hogyan lehetséges ez?” – sajnos, a választ is tudom. Az ehhez hasonló, és a kortárs remekművek is hatalmas munkát igényelnek.

Ezek a vállalkozások nem feltétlenül sikerorientáltak, főként abban világban nem, amelyikben a zenészek pillanatok alatt építenek világkarriert.

Kötelességemnek érzem a Lajtha-művek bemutatását és felvételét, mert már az első találkozáskor is pontosan tudtam, hogy ragyogó alkotásokról van szó, amik nem merülhetnek feledésbe.

–  Egy művész, aki ilyen sokat koncertezik, akinek a zenész társadalom követi a pályáját érzi azt, hogy van még hová fejlődnie?

 – Nagyszerű tanáraim voltak, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Azonban ma már eljutottam oda, hogy nem foglalkozom azzal, hogy mi mások véleménye a játékomról. Ez egy természetes folyamat, hiszen a diákévek után az ember rájön, hogy úgysem tud mindenkinek megfelelni, és nem is kell. A nagy zongoristák és zenészek játéka mindig is útmutató marad a legmagasabb minőség felé.

A fejlődés mindig folyamatos, de nem minden esetben látványos, és természetesen vannak holtpontok is.

Pár napja újra meghallgattam egy korábbi Kodály felvételemet, most éreztem először azt, hogy talán az a pár ütem valóban úgy szólalt meg, ahogy kell. Az ilyen észrevételek mutatják azt, hogy 34 év tanulás után is bőven lehet még fejlődni. Alapvetően a siker nem érdekel. Játszom a legjobb tudásom szerint, ha ezt éppen egy nagy taps, vagy egy jó kritika követi, természetesen jólesik. Olyan  zenei tradíció részesei vagyunk, amelyet az egész világ számon tart. Ez mindenképpen felelősséggel jár.

Számomra a legnagyobb siker, ha méltóképpen részt vehetek ebben az értékmegőrzésben.

– A közeljövőben milyen terveid vannak?

–  A következő koncertem november 26-án lesz a Zeneakadémián. Igyekeztem olyan műveket is választani, amelyek kevésbé ismertek. Bepillantást nyerhetünk a francia iskola a magyar zenei életre tett hatásáról Kodály, Lajtha és Bartók művein keresztül, valamint elhangzik Tansman: V. Szonátája is, amit a Franciaországban élt lengyel zeneszerző Bartók emlékére komponált. A koncert zárásaként pedig a tavaly elhunyt Pierre Boulez egyik legkülönlegesebb zongoraművét játszom. Ezzel egyetemben dolgozom a Kodály-Lajtha Összkiadáson, aminek egy éve folynak az előkészületei. Korábban a Transzcendens etűdök kapcsán is hasonlóképpen jártam el, terveim szerint a Kodály összkiadás decemberben, a Lajtha februárban lát majd napvilágot.