Száraz november – 16. nap: Delíriumos mesék

Hoffmann meséi

Bár a köztudatban – joggal – leginkább operettkomponistaként él, élete végén egy operát is írt a német származású, de Franciaországban karriert befutó Jacques Offenbach. Ezzel az opusszal, a Hoffmann meséivel foglalkozunk a mai blogbejegyzésben.

Az alkohol olyannyira nagy szerepet játszik a német író-költő-zeneszerző-karmester-jogász-grafikus és még sok minden egyéb, Ernst Theodor Amadeus Hoffmann (1776-1882) szövegeit alapul vevő operában, hogy az első jelenet rögtön egy kocsmában kezdődik.

KAR (a színfalak mögött):

Glu glu glu…

Bor vagyok én!

Glu glu glu…

Sör vagyok én!

Glu glu glu…

Az ember minket szörnyen kedvel!

Glu glu glu…

Mert a szesz elűz gondot és bánatot…

Glu glu glu…

(részlet az előjátékból)

A nagy mulatozás közepette gonosz csel készülődik: ellenségei le akarják itatni Hoffmannt, Stella, az ünnepelt színésznő előtt így azt a látszatot keltve, hogy a költő pusztán egy részeges csavargó. A már kapatos diákkar azonban megkéri Hoffmannt, meséljen el nekik egy vidám történetet (mint az előzőekben) láthattuk, gyakori operai téma) ő azonban inkább szerelmi kalandjairól beszélne. Az opera ezen történetek sorozata, míg végül a darab végén ismét a kocsmában találjuk magunkat, ahol Hoffmann a sok meséléstől kimerülve álomba szenderül.