A ház, ahol Verdi sorsa eldőlt

Casa Barezzi - Busseto, via Roma 119. , Emilia–Romagna régió, Parma megye (Olaszország)

Stefano Barezzi portréja Giuseppe Verdiről

Busseto, a ma alig 7000 lakosú kisváros Verdinek köszönheti világhírét, aki itt a közelben született és egész életében ragaszkodott az olasz csizmának ehhez az éppen legjellegtelenebb fertályához.

A Barezzi-ház Busseto fő utcai palotasorának nevezetes épülete, Verdi egyik fontos emlékhelye és múzeuma. Tulajdonosa, Antonio Barezzi (1787–1867) élelmiszer- és borkereskedő, mellette szenvedélyes zenekedvelő.

A közeli Le Roncole faluban élő Carlo Verdi boltos és fogadós Antonio úrtól szerezte be az áruit. Amikor kiderült kisfia, Giuseppe zenei tehetsége, megmutatta őt Barezzinek. Ezzel el is dőlt a leendő nagy operaszerző sorsa: Antonio Barezzi személyében önzetlen pártfogóra lelt, aki gondoskodott taníttatásáról a bussetói gimnáziumban és zeneiskolában, fizette szállását és kijárt számára egy szerény ösztöndíjat a kisváros segélyező egyletétől.

Verdi gyerekkorától szinte naponta megfordult a házban, összebarátkozott Antonio úr gyerekeivel.

Itt jutott először igazi zongorához és részt vehetett a Barezzi által alapított bussetói filharmonikus zenekar próbáin, amelyeket itt, a szalonban tartottak. Később darabokat írt számukra, itt próbálta ki először a vezénylést, majd hivatalosan is ő lett a karnagyuk. Rövid ideig Verdi itt is lakott, mert a szomszédban brutálisan meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt, és Signora Barezzi nyugodtabb lett, hogy még egy férfi került a házba, még ha ez a férfi csak 18 éves volt is…

Margheritával, Barezzi elsőszülött lányával a gyerekkori jó pajtásság után szerelmesek lettek egymásba, és Antonio úr nem ellenezte a kapcsolatot: akkor már biztos volt Verdi nagy tehetségében és minden erejével segítette őt a pályakezdésben. A fiatalok 1836. május 4-én a ház háta mögötti kis templomban házasodtak össze; az esküvői vacsorát itt, a szalonban tartották.

A négy év után megözvegyült, kicsi gyermekeit is elveszített Verdi mindvégig apósának szólította Barezzit, akit nagyon szeretett és egész életében rendkívül hálás volt neki. Később is meglátogatta itt a házban, második feleségével, Giuseppinával együtt. Itt volt Barezzi halálos ágyánál is, aki addigra világhírűvé vált veje karjaiban hunyt el 1867. július 21-én.

A Barezzi–ház az egyik legfontosabb Verdi-emlékhely. Ma múzeum és a Verdi Társaság (Associazione Amici di Verdi) székhelye. Szerencsére sok fontos berendezési tárgya megmaradt, így például a nevezetes szalon szinte eredeti formájában látható.

Casa Barezzi – a nagy szalon. Forrás: museocasabarezzi.it

Belépve valósággal Verdi korában érezhetjük magunkat: a bútorok, a képek, a dekoráció mind az 1800-as éveket idézik. Az 1600-as évekből származó kőkandalló felett ott van Antonio Barezzinek halála után, egyetlen fényképe alapján 1877-ben festett portréja. Az ablak előtt az a bécsi Tomaschek fortepiano áll, amelyet Barezzi 1835-ben vásárolt, s amelyiken gyakran játszott a fiatal Verdi. Használta A két Foscari komponálásakor, végül ezen játszotta a Nabucco híres kórusának dallamát, hogy megkönnyítse a szomszéd szobában Barezzi haldoklását…

Oldalt Margherita testvérének, Demetriónak és feleségének portréi, ők őrizték meg a család bútorait. Középen, egy vitrinben Verdi halotti maszkja és kezének másolata, amelyet a halála utáni napon készített Luigi Secchi (az ő későbbi műve a közelben 1913-ban felavatott nagy Verdi-emlékmű).

A jobb oldali falon, középen ott van Margherita portréja, amelyet nagybátyja, a festő Stefano Barezzi készített Margherita és Verdi esküvőjére. Ebben a szalonban tartották az esküvői ebédet. A családi ebédlőasztal, amely mellett ültek, a következő terem közepét foglalja el, rajta kiállítási tárgyakkal. Ebben a második teremben a fiatal Verdi több portréja is látható, köztük a legelső róla készült kép,  Stefano Barezzi 1836-ban, szintén nászajándékba készített szénrajza.

Megtekinthetjük a fiatal Verdi két komponálási gyakorlatának eredeti kéziratát, Barezzi Verdi továbbtanulásának ügyében írt levelét és számos értékes kéziratot. Látható Verdinek az a levele is, amelyben „apósának, jótevőjének és barátjának” ajánlja Macbeth című operáját.

A múzeum megemlékezik Verdi egyetlen tanítványáról, a bussetói születésű Emanuele Muzióról (1821–1890), akit Verdi úgy segített és pártfogolt, ahogyan őt korábban Antonio Barezzi. Látható Verdi első mesterének, a bussetói filharmonikusok karmesterének, Ferdinando Provesinek egyetlen fennmaradt portréja. Verdi-operaelőadásokról is számos dokumentumot őriznek, külön kiemelve a helyi színházat.

Bussetóban járva érdemes figyelni a múzeum nyitvatartási idejére, ugyanis a Casa Barezzi, ahogy Itáliában sok helyen szokás, bezár a déli szieszta idején… Pontos információkat itt találhatunk.