• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • eSzínház Fesztivál
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • ICMA blog
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
BJC 10 Zene Címlap

Bóna László: “Közölték, hogy ők akkor ezt mégsem vállalnák”

Szerző: Papageno2017. december 21.
Facebook Twitter E-mail
Bóna László forrás: BJC

Bóna László a BJC igazgatója és programszervezője, egyben az egyik tulajdonos is. Az első koncert óta ő hívja meg a zenekarokat, és szervezi a jam sessionöket. Az egyik tulajdonostársával, Sár Csabával régen együtt is zenéltek, Laci dobolt – így azután zenészként is szerzett tapasztalatot. Mint annyi mindenkinél, a döntő lökést nála is az adta, hogy otthon már gyerekkorában is szólt a jazz.

– Mi az első meghatározó BJC-s emléked?

– A BJC-születésnapot január legelején szoktuk megünnepelni, de ez annak idején nem volt könnyű. A klub első koncertjére a Jazz Steps zenekart hívtuk meg. Amikor Finok Zoli, a formáció vezetője feljött az emeletre a Múzeum utcai épületben, a színpadon még cementes zsákok álltak. Körülnézett, és nagyon hamar közölte, hogy bocs, de ők ezt most akkor mégsem vállalnák. Susszer Zoli tulajdonostársam kedvesen próbálta őket győzködni: ,,igyatok egy kávét és gyertek vissza másfél óra múlva! Higgyétek el, rendben lesz!” A koncert előtt nem sokkal még Zolival pakoltuk le az építési törmelékeket, vödröket. Mire a Jazz Steps tagok visszaértek, pont elkészültünk.

Bóna László forrás: BJC

– Ha jól tudom, a megnyitó sem volt zökkenőmentes.

– Susszer Zoli megírt egy szöveget, de amikor el kellett volna mondanom, alig láttam, hogy mi van a papíron. Mit mondjak, nem volt túlságosan hatásos megnyitóbeszéd. A vendéglátás viszont még az én beszédemnél is jobban döcögött, visszagondolva, egészen kaotikus volt. A felszolgálóknak nem volt  gyakorlatuk, némelyiknek még képesítése sem, így aztán az indulás mostani szemmel amatőrre sikerült, viszont  mindenkiben nagy volt a lelkesedés. Mindez 2006. november vége felé volt, a hivatalos megnyitót viszont csak 2007 januárjában tartottuk meg, amikor konszolidálni tudtuk a viszonyokat. Ezért is tartjuk január elején a születésnapunkat.

– A szilvesztert a kezdetek óta ünneplitek. Milyen emlékeid vannak az első szilveszterekről?

– Az első szilvesztert már a klubban tartottuk, a ház belső udvarán magunk főztük a virslit a vendégeknek, ami ahhoz képest mindenképpen megmosolyogtató, hogy néhány évvel később már fine dining szintű ételekkel vártuk a közönséget. Ma már könnyen meg lehet feledkezni róla, hogy a világ előkelő, vacsorát is felszolgáló jazzklubjainak is a speakeasyk voltak az elődei, az amerikai illegális kocsmák az alkoholtilalom évtizedeiből. Generációk látogatták úgy a jazzklubokat, hogy két dologra biztosan lehetett számítani: a cigifüstre és a késői kezdésre.

10 éves a BJC! – különszám

A jam sessionök a Múzeum utcában is még sokáig füstösek voltak. Sőt, kezdetben még fent is dohányoztak, ami akkoriban még megszokott volt, de sajnos sok csikk került az intarziás padlóra. Így aztán hamar betiltottuk a dohányzást. Persze ez már akkor sem volt mindenki ínyére, Szőke Niki például csak egyszer vállalt jam session szereplést ott, éppen a füst miatt.

– Szakmai szempontból mit érzel fontos eredménynek?

– Az, hogy a legfontosabb szakmai szervezettel, a Magyar Jazz Szövetséggel ilyen szorosra fűztük a kapcsolatot, tudatos volt részünkről attól kezdve, hogy a Szövetség égisze alatt indítottuk el a Mester és Tanítvány sorozatot. A klub nagykorúvá válásának legbiztosabb jele volt, amikor már külföldi zenészeket, együtteseket is meg tudtunk hívni, aminek a beindításában Maloschik Róbert sokat segített. Persze ez sem ment magától. Az első külföldi sztárért meg kellett fizetnünk a tanulópénzt. Amikor Dave Douglas koncertjének mérlegét megvontuk, nem volt nehéz kiszámolni: mi hárman, tulajdonosok fejenként ezer eurót fizettünk, hogy meghallgathassuk.

Bóna László forrás: BJC

A külföldiek közül a gitáros félistenért, Kurt Rosenwinkelért például el kellett menni Bécsbe, nekünk kellett elhozni őt. A nála valamivel idősebb, szintén gitáros, és hihetelenül népszerű Mike Stern viszont akkora busszal jött, hogy nem tudott bekanyarodni a Múzeum utcába. Persze az is felejthetetlen volt, amikor a zsúfolásig telt, tomboló sikerű előadása után Kurt Ellinggel az öltözőben hajnalig beszélgettünk.

– Milyennek látod a BJC jövőjét? Mit kívánsz magatoknak a következő tíz évre

– Nagyon örülnék neki, ha az egyre növekvő vendégszám olyan zenekarok esetében is tetten érhető lenne, amelyek a műfaj kevésbé könnyen befogadható stílusirányzatait képviselik. A sok magas színvonalú hazai produkció mellett célunk, hogy évről-évre gyarapítsuk a külföldi, jellemzően amerikai művészeket bemutató, világsztár sorozatunk fellépőinek névsorát. Ezek között személyes kedvencem John Scofield, így ha magamnak is kívánhatok valamit, akkor azt kívánom, hogy mihamarabb a saját színpadunkon is láthassam őt valamelyik formációjával.

jazz budapest jazz club
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésBarenboim kiáll Palesztina mellett
Következő bejegyzés Az Opera őszi kiadványai

Ajánlott Bejegyzések

Eiffel Műhelyház - fotó: Rákossy Péter
Operaház

Költséghatékonyság miatt számos előadását törli az OPERA

2022. augusztus 8.2 perc olvasás
Zemlényi Eszter - fotó: Molnár Ágnes
Intermezzo

Ki az úr a háznál? – Korhű hangszereken szólal meg Pergolesi vígoperája

2022. augusztus 8.6 perc olvasás
Chicago - fotó: Éder Vera
Promóció

Bűn, csillogás, jazz – Chicago a Szegedi Szabadtéri Játékokon

2022. augusztus 8.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Chicago - fotó: Éder Vera Promóció

Bűn, csillogás, jazz – Chicago a Szegedi Szabadtéri Játékokon

Fotó: Thailand Philharmonic Orchestra Promóció

Bernstein, Gerswhin, Dvořák művei a Thaiföldi Filharmonikus Zenekar koncertjén

Zempléni Fesztivál Promóció

Hamarosan kezdődik: augusztus 12-től 21-ig tart a XXXI. Zempléni Fesztivál

Forrás: Lőrinczy György/Facebook Promóció

Lőrinczy György: „Az összefogás felé kell mennünk”

Forrás: Margitszigeti Szabadtéri Színház Promóció

Fantasztikus hangzás és látvány – az Attila opera a Margitszigeten

Fotó: Márkos Tamás Promóció

Augusztusi koncertsorozat a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekarával!

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.