Dialektus nélkül

Az év utolsó hónapjában a Gramofon-blog toplistájának harmadik helyére a Takács-Nagy Gábor vezette Manchester Camerata és Jean-Efflam Bavouzet közös Mozart-lemeze, valamint a veterán bőgős, Gary Peacock új albuma került.

Hetven perc felhőtlen boldogság. Ilyen interpretáció hallatán értjük meg a költői képekre és hasonlatokra kényszerülő zeneíró-elődöket! Megbizonyosodunk Mozart zsenijének időtlen értékeiről, és arról: tudatos és ösztönös ízlésbeli elkötelezettségek és divatirányzatok időhöz-kötöttsége felett van valami állandó, a minőség üzenete.

Takács-Nagy Gábor, több kamaraegyüttes (és kamarazenekar) alapítója 2011-ben vette át a Manchester Camerata irányítását. Vérbeli Kapellmeisterként kialakította azt a közös zenei nyelvet, amelyen „dialektusmentesen” szól Mozart zenéje. Ezzel az együttessel és Jean-Efflam Bavouzet-val készült már Haydn- és Mozart-lemezük, így a megegyező irányú zenei gondolkodás maradéktalanul megvalósulhat. Hogy ez a „csoda” korántsem csupán csillagóra szülötte, hanem tudatos művészi koncepció áll mögötte, arról bárkit meggyőzhet a kísérőfüzetnek a szólista által írott szakasza.

Noha nyilvánvaló, hogy a tempó- és karakterválasztás mindig a szerzői előírások jegyében történt, mégis a spontaneitás légköre hatja át ezt a muzsikálást. Ugyanez érvényes a kisebb apparátust foglalkoztató divertimentókra is: az adott mederben kötetlenül áradó muzsikálás. Bavouzet, megfelelve a mozarti követelményeknek, jól érzi magát ebben a zenei világban, érezhetően minden zegzugát ismeri, és örömmel invitálja felfedezőútra potenciális hallgatóit. Lenyűgöző mindkét zongoraverseny valamennyi tétele; végighallgatásuk után emlékezetes élménnyel gazdagabbnak érezzük magunkat. Bavouzet azzal zárja rövid írását, hogy – Takács Nagy Gáborral együtt – Kocsis Zoltán emlékének ajánlják ezt a felvételt. Méltó ajándék, ajándékozóhoz és megajándékozotthoz egyaránt.

Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.

A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.

A veterán bőgősről kevesen tudják, hogy az 1950-es években katonazenekarokban zongorázott és csak húszévesen kezdett el bőgőzni. Németországban még Zoller Attilát is kísérte. Hat évtizedes gazdag pályája során sok mindenkivel játszott, de leginkább zongoratriókban remekelt: pl. Bill Evansnál és Paul Bleynél. Legismertebbé persze a több mint harminc éven keresztül létezett Keith Jarrett Standard Trio oszlopos tagjaként vált. Ahogyan ezt oly’ sok kiemelkedő jazzbőgős képes volt megtenni, ő sem törekedett egyéni babérokra: mindig az a művészi alázattal betöltött szerep jellemezte,

amelytől sok magamutogató zenész viszolyog.

Saját nevén igen kevés albuma született, pedig hangszertudása mellett komponistaként sem utolsó. Ezt pótolta mostanában a tekintélyes kiadó, amellyel évtizedek óta (már csak Jarrett miatt is) szerződésben áll. Két éve készült a Now This című lemezalbuma, és íme, itt van a folytatás. Mégpedig ugyanabban a felállásban: azaz Marc Copland zongorázik, és Joey Baron dobol. Igazi remekmű – eszményi partnerekkel. (E sorok írója mind a Jim Hall trióban, mind a John Abercrombie kvartettben megcsodálhatta Baron finom, szenzitív kíséretét, utóbbiban pedig Marc Copland intellektusát is.)

Ezúttal négy remek opus Peacocktól, két Baron, egy Copland és egy kollektív szerzemény hangzik el. A Spartacus film főcímdala és Miles Davis örökbecsű Bluein Greenje egészíti ki a repertoárt. A lemez felépítése is jól eltalált, hiszen a nehezebb darabok közé helyezték el az említett standardeket. A „főhős” arányérzéke, ízes, precíz bőgőjátéka, kivételes technikai tudása, és mindenekfelett gyönyörű soundja nagyszerűen érvényesül ezen a kivételes lemezen. Sidemanjeit is csak dicséret illeti: nem akartak pót-Jarrett triót imitálni.

Cím: Gary Peacock Trio: Tangents

Kiadó: ECM Records – Hangvető

Katalógusszám: ECM 2533

Cím: Mozart: Zongoraversenyek és divertimentók

Kiadó: Chandos – Karsay és Társa

Katalógusszám: CHAN 10908