Rock, jazz, netán szórakoztató zene?

Ray Charles forrás: amazon.com

Az 50-es évek rock and roll sztárjainak zenéje kifáradt, már nem volt képes a megújulásra, pedig a felnövekvő új generáció más zenét akart. Az újonnan alakuló rockegyüttesek más utat jártak, mint elődeik, ugyanakkor más módon közelítettek a jazz felé, mint angol kollégáik, és főleg azért, mert más gyökerektől indultak. Amerikában a jazznek sokkal mélyebb tradíciói voltak, és ezekből a hagyományokból többféle elágazás indult korábban a rock irányába.

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

Kobo

Nook

DiBook

Sokak szerint Jimi Hendrix volt minden idők legjobb rockgitárosa, aki – ha eltekintünk az általa alkalmazott speciális hanghatásoktól és torzításoktól – alapjában véve talán a legmodernebb blueszenésznek nevezhető. Voltaképpen amerikai muzsikus volt, de fekete amerikai létére Londonba költözött, ott lett világhírű, és ott is halt meg nagyon fiatalon. Zenéjét senki sem minősítette jazznek, ugyanakkor sokkal többet rögtönzött, mint bármely más rockzenész. Hendrix született újító volt, tele meglepetésekkel, aki hangzásában csak ritkán, de megközelítésében majdnem mindig jazzes volt. Muzsikájából egy jazz-zenekar, egy jazzegyüttes, egy jazzgitáros és egy klasszikus hegedűs külön-külön, egy-egy albumra való anyagot állított össze. Gil Evans, a híres zenekarvezető-hangszerelő, aki zseniális partnere volt Miles Davisnek az ötvenes évek végén, egy egész albumot szentelt Hendrix zenéjének.

A 60-as, 70-es években, akárcsak egy emberöltővel korábban, még a jazzkedvelők, sőt a kritikusok sem tudták mindig megállapítani, hol végződik a szórakoztatózene, és hol kezdődik a jazz. Talán ez az oka annak, hogy a rock fénykorában a legismertebb amerikai jazzszaklap, a DownBeat olvasói négy, kritikusai pedig öt alkalommal szavazták meg Ray Charlest az év jazzénekesének. Korábban Frank Sinatra kapta meg ezt a díjat. Elsőként két zenész lépett a legnagyobbat a jazz irányába, James Brown és Ray Charles. Mindkettő gospelgyökerekkel rendelkezett, és Bessie Smith, a rhythm and blues, a soul és a funky vonalán jutottak el a rockmuzsikához.