Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap A zene mint a társadalmi igazság hordozója

A zene mint a társadalmi igazság hordozója

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Fontos esztétikai és zenefilozófiai alapművet jelentetett meg a Rózsavölgyi és Társa Kiadó. Az új zene filozófiája szerzője amerikai emigrációs évei (1940-1948) alatt íródott és az 1949-ben megjelent könyv az előszó iránymutatása szerint A felvilágosodás dialektikájának „kidolgozott exkurzusa”, arra tett meghatározó kísérlet, hogy a frankfurti iskola főművének elveit és belátásait átfogóan alkalmazza és próbára tegye a művészet, elsősorban a zene jelenségein.

- hirdetés -

A racionalitás kritikai főmű elméleti alapvetéséhez sajátos esztétikai koncepció társul, amely szerint a művészet – bár éppúgy betagozódik a felvilágosodás és a mítosz dialektikus folyamatába, mint a filozófia, a tudomány és a kultúra egésze – egyszersmind egy olyan entitás is, amely magában hordozza e dialektika leállításának, meghaladásának a perspektíváját. Adorno szemében a műalkotások a társadalmi igazság és hamisság hordozói, ahogy írja:

a művészet formái pontosabban jegyzik fel az emberiség történelmét, mint a dokumentumok.

A művészet alakzatai saját logikájukat követve válnak a társadalmi igazságok esszenciális foglalataivá. A dialektikus rend látszat- és káprázat-összefüggésével szemben a művészet „igazságtartalmát”, valamint utópikus, egyben vigasztaló természetét azonban csak a filozófiai reflexió képes megragadni: a filozófia éppúgy rászorul a zene esztétikai tapasztalatára, mint fordítva, immanens igazsága megismerhetősége érdekében a zene is a filozófia reflexiójára.

További részletek a könyvről ide kattintva!

Adorno azonban nem egy azoknak a filozófusoknak a sorában, akikkel kapcsolatban már a 19. század óta folyton elhangzik a vád, hogy absztrakt esztétikai rendszerükhöz voltaképpen zenei dilettantizmus társul. Adorno a Schönberg-iskola köréhez tartozott, Alban Bergnél tanult zeneszerzést, és olyan emberekkel állt közeli szellemi kontaktusban, mint Eduard Steuermann, Rudolf Kolisch vagy Ernst Křenek. Zeneszerzői ambíció is fűtötte, a komponálással egyéként épp e könyve megírása idején hagyott fel végérvényesen.

Mindebből adódóan e könyv igen komplex értelemben válik zenefilozófiává: egyszerre tartalmaz szakavatott és artisztikus elemzéseket konkrét zeneszerzési technikákról, konkrét művekről, izgalmas általános esztétikai kérdéseket, művészet-hermeneutikai problémákat fejteget az észkritika és a felvilágosodás dialektikus történelmi folyamatának összefüggéseibe ágyazva őket. Egy-egy nagy (karakterében és módszertanában is igen eltérő) fejezet tárgyalja a klasszikus avantgárd két meghatározó alkotója, Schönberg és Stravinsky művészetét. Adorno e két, markánsan különbözőnek ítélt szélsőségén keresztül igyekezett átfogó képet rajzolni a 20. század első felének zenei törekvéseiről, beágyazni e kompozíciótörténeti fejleményeket az európai zenetörténet, tágabb értelemben a művészet és a társadalom, szubjektum és hatalom viszonyának aktuális kérdéseibe.

Mit gondolt Schönberg és Bartók a hangfelvételekről?

A könyvben két, jelentőségében azon messze túlmutató elemzési stratégia konfliktusa jelenik meg (ami egyben az adornói esztétikai koncepció sajátos dilemmáját is jelenti): a Schönberg-tanulmányt a zenefilozófia koncepcionális kidolgozása inspirálta, miközben egy konkrét zeneszerzés technika elemzése alkotta a gondolatvezetés fő fonalát, míg a Stravinsky-tanulmány inkább egy, a szubjektumról és a műalkotás autentikusságáról alkotott esztétikai prekoncepcióhoz választ ki műveket illusztráló elemzés céljából.

Az új zene filozófiája fontosságát mutatja, hogy több területen is jelentős hatást gyakorolt. Meghatározó inspirációt jelentett a szubjektum társadalmi helyzetét a műalkotások elemzésén keresztül vizsgáló művészetszociológiai gondolkodásnak éppúgy, mint a zenei hermeneutikának. Megkerülhetetlenné vált az európai zeneszerzés 1950-es évek végétől kibontakozó modelljeinek (ön)értelmezésébenés az amerikai zenetudomány 1980-as évektől végbemenő paradigmaváltásában, amely ezt a diskurzust a schenkeriánus hagyományból a kultúratudományok közelébe vonta.

Adorno életművének e meghatározó darabja mindeddig fájdalmasan hiányzott a magyar könyvkultúrából, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség előtt még ma is alig ismert a 20. század legnagyobb hatású zenefilozófusa. Az új zene filozófiájának megjelentetésével a magyar könyvkiadás régi, nagy adósságát törlesztette.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X