Reggelenként a Vespri Siciliani utcán szoktam végigsétálni, és mindig elcsodálkozom, hogy mennyire koszos és sivár. A szerdai piac után pedig még halszagú is. Fák szinte nincsenek, kocsi és kutyagumi viszont annál több. Úgy tűnhet, hogy nincsen látnivaló a Verdi operájának nevét viselő utcában.
Nemrég azonban észrevettem, hogy a 71. házszám alatt betonba ékeltek egy rézlappal bevont macskakövet.
Itt lakott
Adele Basevi Lombroso
Született 1868-ban
Letartóztatták 1943. 12. 1-jén
Auschwitzba deportálták
Meggyilkolták 1944. 2. 5-én[i]
Botlatókövet sokat látni Európa-szerte és Olaszországban is, Milánóban azonban ritkán. Az ötlet Gunter Demnig német szobrásztól származik, és a nemzetiszocializmus áldozatainak állít emléket azokon a helyeken, ahonnan elhurcolták őket. Adele Basevit, Gerolamo Lombroso özvegyét az SS ebben a házban tartoztatta le.
A munkából hazatérő lányát, Renata Lombrosót a házmester figyelmeztette és elrejtette, így megmenekült. Az asszonyt először a milánói San Vittore börtönbe vitték majd a központi pályaudvarra, ahonnan Auschwitzba került és rögtön a gázkamrába küldték, mert már túl volt a hetvenen. A zsidókat besúgók nem sokkal később beköltöztek az üressé vált földszinti lakásba. A bresciai származású nyolcgyerekes anyán kívül még az antifasiszta Gianluigi Banfi, Melchiorre De Giuli, Giuseppe Lenzi, valamint Dante Coen és Alberto Segre kapott eddig botlatókövet Milánóban. A kezdeményezés mögött a Comitato per le “Pietre d’Inciampo” – Milano elnevezésű szervezet áll, és az elkövetkező években további kövek lerakását tervezi.
Ma a külvárosi társasház a környék egyik legelhanyagoltabb épülete, ahová a rendőrség időről időre kivonul igazoltatni. A negyed hírnevéhez Giorgio Gaber La Ballata Del Cerutti című dala is hozzájárult. Az erkélyek félig leszakadtak az omladozó falakat pedig szerelmes üzenetekkel firkálták tele. A lakók közül sokan nem tudják mire vélni a 10 × 10 centiméteres kis fénylő négyzetet. Nem tudják ki volt Adele Basevi Lombroso, de a nevét minden nap látják.
„Egy embert csak akkor felejtenek el, ha neve feledésbe merül”
állítja a művész. Adelét már nem fogják.
* A képek a szerző felvételei az utolsó kivételével.
* [i] A CDEC kiadványában és CDEC oldalán Adele Basevi születési éve 1866 és nem 1868, az elhalálozási dátum pedig 1944. február 6 és nem 1944. február 5.