Három egymást követő este (január 29-31.) egy-egy mesterművet hallhat három különböző szerzőtől az operakedvelő közönség. Ebben még nincs semmi meglepő. A megszokottól eltérően azonban ennek a sorozatnak nem az Operaház vagy az Erkel Színház, hanem a Müpa ad otthont.
Sőt, a hármas szám olyannyira meghatározó, hogy az Otello, Az árnyék nélküli asszony és a Turandot más és más karmesterek irányításával hangzik majd el január végén. Ami mégis közös, hogy a dirigensek
mind betöltötték vagy épp betöltik az Opera fő-zeneigazgatói tisztjét.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
„Nagyon örülök, hogy kollégáim azonnal igent mondtak a felkérésre – mondta Kocsár Balázs, a jelenlegi főzeneigazgató. – Az idei évadunk azért különleges, mert a korszerűsítés miatt az Andrássy úti palota szeptemberben már nem nyitott ki, az Eiffel Műhelyház pillanatnyilag még nem tud helyet adni a produkcióinknak, tehát az előadások túlnyomó többségét az Erkel Színházban rendezik meg.” Ebben a helyzetben sikerült lehetőséget találni a Müpával való együttműködésre, de mint kiemelte, a két intézmény hosszú ideje jó kapcsolatot ápol egymással, így meglehetősen régi az a terv, mely szerint a Duna parti kulturális központ színpadán egyébként is megszokott operaprodukciók sorában a Magyar Állami Operaházé is ott legyen.
„Ez komoly kihívás is egyben, mert ebben az időszakban lesz a Porgy és Bess premierje, majd a régen játszott Simon Boccanegra kerül újra színre. Ez egy hosszabb folyamat beérését is jelenti, hiszen céljaink között szerepelt, hogy az Opera nagy létszámú művészgárdája minden előadáson ugyanazt a kiemelkedő színvonalat tudja nyújtani, amit a nézők joggal elvárnak. Ma megtehetjük azt, hogy mindegyik produkcióhoz külön zenekar áll rendelkezésre”
– emelte ki Kocsár Balázs. Halász Péter is megerősítette, hogy mindig örömmel dolgozik együtt a Magyar Állami Operaház Zenekarával, mert kitűnő együttesről van szó. Természetesen ezúttal is újra kell gondolni és próbálni a darabokat, hiszen koncertszerű előadásban hallhatók a művek, ami feltétlenül felvet bizonyos hangzásbeli kérdéseket is.
Az opera ideális esetben összművészeti alkotás, amelyben fontos szerepe van a rendezésnek, az énekesek színészi teljesítményének, a díszletnek, a világításnak
– hangsúlyozta a korábbi főzeneigazgató. – Alapvetően befolyásolja a hangzást, hogy a rendkívül nagy létszámú szimfonikus együttest, a szólistákat, az énekkart és a külső zenekart hogyan helyezzük el a térben. Más a zenekari árok, és más egy hangversenytermi szituáció, így mindkét esetben különböző módon kell beállítani az arányokat. Boldogan mondok igent, ha Az árnyék nélküli asszonyt vezényelhetem, mert Richard Strauss operája lenyűgöző és csodálatos remekmű, ami sokadik hallásra is tud újat mondani. Ezt pedig minden formában jó megosztani a közönséggel.”
Örömmel fogadta a felkérést Héja Domonkos is, aki jelenleg a Theater Augsburg főzeneigazgatója. „A koncepcióhoz – három ilyen rangú dirigens lép fel a három estén – szeretném azt is hozzáfűzni, hogy annak idején
Győriványi Ráth György, az Opera akkori főzeneigazgatója volt az, aki azt mondta nekem, hogy Turandotot kell vezényelnem.
Csak hebegtem-habogtam, de a mai napig hálás vagyok neki ezért, hiszen ez lett az egyik legkedvesebb operám, amivel mindig öröm dolgozni” – emelte ki a karmester. Kérdésemre, mely szerint az évek során változott-e a művészi koncepciója, illetve a koncertszerű előadások lehetőségeit hogyan igyekszik kihasználni, ezt válaszolta: „Tartalmi értelemben nem lesz változás, ugyanazt gondolom a műről most is, mint annak idején. Természetesen technikai szempontból figyelnem kell majd arra, hogy ez az opera nagyon gazdagon hangszerelt, ám a zenekar sosem nyomhatja el az énekeseket. Mindenképp igazodni kell a térhez.”
A három este teljes képéhez az is hozzátartozik, hogy minden alkalommal sztárénekes is fellép. Az Otello címszerepét Aleksandrs Antoņenko alakítja majd, Az árnyék nélküli asszony vendégművésze Johan Reuter lesz, míg a Turandotban Stuart Neill lép fel.