Diana Damrau: „Azonnal igent mondtam”

Különleges élményben lehet része annak, aki jelen lehet Diana Damrau és Jonas Kaufmann dalestjén. Nemcsak azért, mert a német operaszínpad két csillagát viszonylag ritkán hallani együtt, hanem a műsor különlegessége miatt is: ezen az estén a két énekes Hugo Wolf teljes Olasz daloskönyvét adja elő. A programról Diana Damraut kérdeztük.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

– Kinek az ötlete volt, hogy Jonas Kaufmann-nal kettesben elénekeljék az egész Olasz daloskönyvet?

– Helmut Deutsch találta ki, hogy mi ketten adjuk elő ezeket a dalokat. Helmut Jonas állandó zongorakísérője, zeneakadémista kora óta ismeri, hiszen tanította őt Münchenben, és velem is rendszeresen szokott dolgozni. Azonnal igent mondtam! Az Olasz daloskönyv érdekessége, hogy nem dalciklus, egyszerűen csak dalok gyűjteménye, a zeneszerző nem adott meg követendő sorrendet.

Így minden művész maga döntheti el, az egészet előadja­-e, vagy csak néhányat,

s ha ez utóbbi mellett dönt, milyen dalokat választ ki, milyen sorrendben, illetve amennyiben ketten éneklik, melyik jut a férfi, és melyik a női énekesnek, mert ezek nem duettek, hanem szólódarabok. Helmut közel tíz éve foglalkozik már ezzel a művel, rengeteget gondolkozott rajta, hogyan kövessék egymást a dalok. Mi ketten Jonasszal decemberben kezdtünk el közösen dolgozni ezen a programon, és végül hárman együtt alakítottuk ki a végső sorrendet. A mű így párbeszéd két fiatal szerelmes között.

Diana Damrau

A világhírű német koloratúrszoprán a bajorországi Grünzburgban született 1971-ben. Két évtizede állandó vendége a vezető operaházaknak Milánótól Londonig, Bécstől Münchenig.

Széles repertoárján lírai szoprán- és koloratúrszerepek egyaránt megtalálhatók, köztük Violetta a Traviatából, Pamina és az Éj királynője A varázsfuvolából, Gilda a Rigolettóból vagy Rosina A sevillai borbélyból.

Az operaszínpad mellett rendszeresen szerepel a hangversenydobogón is, a daléneklés mellett hallhatta már a közönség Mozart Requiemjében ugyanúgy, mint Händel Messiásában vagy Carl Orff Carmina Buranájában.  Több közös programban is fellépett már férjével, a francia basszbariton Nicolas Testével, akivel két kisfiút nevelnek.

– Korábban is szerepeltek már a repertoárjában Hugo Wolf művei?

– Néhány dalát énekeltem már, azokat, amelyeket koloratúrszoprán hangra írt. Nagyon intelligens és sokoldalú komponista volt, a művei pedig alaposan próbára teszik az előadót.

Talán Richard Strausshoz hasonlítanám annyiban, hogy mindkettejüknél beletelik némi időbe, mire az ember tökéletesen megérti, miről is szólnak a dalaik, és a tanulási folyamat során számos akadályt kell leküzdeni.

Ám ha ez megtörtént, világossá válik, milyen gyönyörű ez a zene! Némelyik Wolf­dal igazán fájdalmas és szívszorító.

– A nemzetközi operaszínpadok egyik legkeresettebb sztárjaként miért tartja fontosnak, hogy dalokat is énekeljen?

– Vannak a kollégáim között olyan operaénekesek, akik soha nem adnak elő dalokat, mégis csodálatos karriert futnak be. Ez egyszerűen mindenkinél személyes érdeklődés kérdése. Én zeneakadémista korom óta énekelek dalokat, mert nagyon szeretem ezt a műfajt. A jó dal valódi kis gyöngyszem, a szövege maga a költészet, nemritkán jóval kifinomultabb és mélyebb, mint egy­egy opera librettója. Az is nagy előny, hogy ha az ember dalestre vállalkozik, maga állíthatja össze a programot, kiválaszthatja azokat a darabokat, amelyek igazán közel állnak a szívéhez, a legjobban illenek a hangjához, számára fontos érzéseket fejeznek ki, és amelyeket legszívesebben mutat meg a közönségnek.

– Nem ez az első alkalom, hogy Jonas Kaufmann a partnere, például Richard Strauss operájának, A rózsalovagnak arról az előadásáról, amelyben mindketten felléptek, még DVD-felvétel is készült.

– Dolgoztunk Mozart Szöktetés a szerájból című operájának egy salzburgi produkciójában is, illetve felléptünk együtt néhány hangversenyen, operagálán és TV-show-ban, de nem túl gyakran. Ezért is öröm számomra most ez a közös munka, mert Jonas nagyszerű művész! Különösen élvezem azt, ahogyan spontán módon reagál, mindig úgy, ahogyan a szöveg és az adott pillanat kívánja, így remek zenei párbeszéd alakult ki közöttünk.

– A Müpában is járt már korábban, tavaly a férjével, Nicolas Testével lépett fel nálunk. Milyen emlékeket őriz arról az alkalomról?

– Egyszerűen csodálatos este volt, a férjemmel nagyon jól éreztük magunkat! Minden tökéletesen sikerült, jól működtünk együtt a zenekarral és a karmesterrel, és ott az a gyönyörű hangversenyterem, no meg persze a fantasztikus közönség! Éreztük, ahogyan szinte tapinthatóan áramlik a pozitív energia kettőnk, a zenekar tagjai és a nézőtéren ülők között. Már akkor reménykedtünk benne, hogy máskor is visszatérhetünk ide, és nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek.

Tisztelgés a nagyok előtt

Sajnos, tavaly arra nem maradt túl sok időnk, hogy a városban is kedvünkre körülnézzünk, mert nagyon siettünk, és a két kisfiunk is velünk volt. De remélem, majd erre is sort tudunk keríteni, mert nagyon szívesen mutatnám meg a családomnak Budapestet.