Anyukám szokon emlegetni, mikoron egy 90-es évek eleji április 11-én kiráncigáltatott barátnője által a Kerepesi temetőbe, ahol Galkó Balázs akkoriban József Attila-maratonokat tartott, ahol bárki kiállhatott és elmondhatott egy verset. Ott érte őt az élmény, ahogy Zemlényi Zoltán (#hopparezimi) kikacskázott a pódiumra és beleartikulálta a Tiszta szívvelt a mikrofonba. Egyben volt megrázó és gyönyörű, szívszorító és megkönnyítő, borzalmas és csodálatos.
Ugyan a mai kovert hozo JefeChief nicken alkotóról nem tudható annyi, mint ZZ-ről, nem ismert a sztorija, de nem gondolom hogy lenne kevésbé érdekes és értékes. A youtube-csatornájáról és a deviantart-on lévő accountjából körvonalazódik némi kép róla de semmiképp nem kapható teljes árnyalás – ami viszont igazán izgalmas lenne. A srác leginkább videoanimációkkal önkifejez, kissé okkult módon létrehozott Fursonár-saga főszereplőjeként önportrézott prérifarkasként (Chief Jefe) jelenítve meg saját sztoriját. Érdemes végignézni a videóit, mert egészen fantasztikus lenyomatot kapunk érzelmi világáról, társadalmi integritásáról. A küzdelem, a depresszió, a kitartó barátság, a boldogság, a szerelemvágyás, az elmúlással szoros félelem és kíváncsiság mind-mind megjelenik a full 8 bites játékok világát idéző animjaiban.
Szomorú vasárnapja is hozza azt a földöntúliságot, explicit küzdelmet, beleérzett bölcsességet, oximoron életigenlést, amit anno Anyu megélt a Kerepesiben. Aki ismeri őt, szóljon neki légyszi, hogy jelentkezzen nálam, vagy adja meg a kontaktját!