A kalandot nem lehet elég korán kezdeni

forrás: youtube

Még csak öt éve indult, mégis több mint 200 ezer középiskolást utaztatott az opera világába az OperaKaland. A forma és a cél marad, a tartalom változik: idén a Magyar Nemzeti Balett kalauzolja a diákokat. Utánajártunk, hogy mi történt ebben az öt évben, és mi várható a BalettKaland előadásain.

A cikk eredetileg az Opera
Magazinban
 jelent meg.

A program megálmodóinak eredeti szándéka az volt, hogy ne legyen olyan középiskolás Magyarországon, aki még nem vett részt opera- vagy balettelőadáson. A sorozat 2013 májusában indult, és Solymosi Tamás balettigazgató elmondása szerint már az első pillanattól kezdve biztos volt, hogy nemcsak az opera műfaja, hanem a balett is bemutatkozik. Tavasszal három darab szerepel a kínálatban: Johan Inger koreográfiája, a Walking Mad, és két Jiří Kylián-mű, a Petite Mort, és a Hat tánc. A produkció címe Total Dance.

2013 májusa óta tíz sorozaton vagyunk túl, amin összesen 232 ezer diák vett részt tanáraikkal, reményeink szerint ehhez a létszámhoz most újabb 25 ezer fő csatlakozik. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a gimnáziumi kilencedikes osztályokat szólítsuk meg országszerte úgy, hogy lehetőleg érettségiig ne maradjon olyan tanuló, aki ne találkozott volna élő operaprodukcióval. A gyakorlat ezt az elgondolásunkat némiképp átírta, ami nagyrészt a pedagógusok és a diákok lelkesedésével is összefügg, mert a lehetőséggel nem mindenki tud vagy akar élni, miközben vannak visszatérő osztályok, akik már több előadáson is részt vettek

– mondta el Ókovács Szilveszter főigazgató, aki azt is hozzátette, hogy elsősorban az olyan operai „kötelező olvasmányokat” szeretik a gimnazisták és a tanárok, mint például a Bánk bán, a Hunyadi László, a Háry János vagy A varázsfuvola. A szervezők megpróbálták tágítani ezt a kínálatot, ezért a klasszikusokat néha elengedve megújított, friss, szerethető produkciókat is behoztak a kínálatba, mint amilyen a Bohémélet és a Figaro házassága 2.0-ás változatai, a Szerelmi bájital, a Szöktetés a szerájból vagy a West Side Story, az egyfelvonásosok közül pedig a Mario és a varázsló és Mozart vígoperája, A színigazgató.

fotó: Nagy Attila

A BalettKaland sem a klasszikus repertoárral, hanem a Magyar Nemzeti Balett neoklasszikus programjával igyekszik megragadni az ifjúság figyelmét. Solymosi Tamás úgy látja, hogy egyrészt a Diótörőn keresztül a klasszikus balettal már sok gyerek találkozott, másrészt ez a három alkotás már bizonyított a színpadon.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak megismerkedni a táncműfajok sokszínűségével, hogy tudják, a balettot nem mindig spicc-cipőben és tütüben táncolják.” Ókovács Szilveszter szerint egyértelműen a balettegyüttes érdeme, hogy „kapacitása is elbír egy-egy ilyen tömény és hosszú sorozatot, amit az elmúlt évek szakmai fejlődése és új darabjai tettek lehetővé.

A főigazgató szerint a választott művek humora, zenéje, viszonylagos rövidsége könnyen befogadhatóvá teszi őket e korosztály számára: „Valami olyasmit akartunk nekik megmutatni, ami sokkal frissebb, kortársabb. Épp a produkciók jellege miatt gondolhatjuk joggal azt, hogy most újat mondhatunk a gimnazistáink számára, ugyanakkor talán közelebb is áll hozzájuk és felkeltheti az érdeklődésüket a balett, és általánosságban a tánc kortárs irányzatai iránt, amelynek ugyancsak szüksége van az értő közönségre. A Walking Mad erős, izzó és komplex opusz, megdöbbent és elérzékenyít, míg Kylián két Mozartja a múltat felvállaló mai művészet optimális mixét hozza – továbbá szeretni és nevetni is enged.”

Vedd fel a sebességet!

Dr. Kiszely Noémi, az Erkel Programiroda vezetője is egyetért ezzel, sőt megerősíti, hogy a nézők nagy részére olyan erős benyomást gyakorolnak ezek az előadások, hogy szívük szerint újra visszatérnének: „Öt év távlatából ki merjük jelenteni, hogy valódi bevezetést jelent, hiszen a »kalandosok« zöme visszatérő vendég és rengeteg olyan visszacsatolás van, hogy a diákok maguk kérik az újabb és újabb részvételt. Ámulnak, hogy ezek a műfajok lehetnek menők, hozzájuk is képesek szólni. Teljesen világos azonban, hogy a pedagógus kulcsfigura a történetben: a tanuló csak akkor jut el hozzánk, ha van az intézményében motivált tanár, aki vállalja a szervezéssel, utazással járó adminisztrációt, a fáradságot, a felkészítést és a lelkesítést. Őket nem tudjuk helyettesíteni.

Ezért is tartunk immár harmadszor akkreditált pedagógus-továbbképzést – elmondhatjuk, hogy lelkes pedagógusokból is kialakult egy holdudvar, akikkel együtt tudunk dolgozni, hiszen visszajelzéseik folyamatosan segítik a munkánkat.

A fiatalok ugyanazt kapják, mint a felnőtt közönség: „A darab önmagában nem sokban különbözik az adott mű »rendes« produkciójától, semmit nem húzunk, nem »könnyítünk«, mert nem a megúszás a célunk, hanem a lehengerlés, vagy legalább a megérintés. A különbség, ha úgy tetszik az előadások lelkiségében érződik a függöny mindkét oldalán. A nézőtéren a csaknem 1800 fős zsibongó diáksereg a középiskolásokra jellemző minden lehetséges viselkedésmintát hordoz, a színpadon pedig ebben az időszakban a napi két előadásból álló sorozat és a fiatalok elvárásainak való fokozott megfelelni vágyás járatja magasabb fordulatszámon a művészeket és a műszakot egyaránt. Amiben még különleges az Opera-, illetve BalettKaland sorozat,

az az előzetes osztálytermi felkészítés, amihez mi biztosítunk megfelelő segédanyagokat és igény szerint vendégelőadót,

illetve hogy a felvonások, a függönyfelhúzások előtt az erre a célra szerződtetett művész – általában Hábetler András – mond ráhangoló, hangulatfokozó bevezetőt, amely mindig interaktív is, és nagyon mai, laza” – árulta el a főigazgató. A felkészítés egészen pontosan úgy zajlik, hogy az előadás könnyebb befogadásához műelemző pedagógiai felkészítő óravázlatot küld az Opera a jelentkezőknek. „Mi magunk is nagyon kíváncsiak vagyunk a fogadtatásra – igen nagy reményekkel várjuk a szériát, hiszen az operákra adott reakciók minden kezdeti félelmünknek ellentmondtak, így joggal feltételezzük, hogy a táncnyelvvel történő találkozás elsöprő lesz a kamaszok számára. A széria megítélésünk szerint az OperaKaland eredetileg is célzott közönségének, a 14-19 éves korosztálynak szól majd” – mondta el Kiszely Noémi.

Becsomagolt székek és lebontott álmennyezetek – ilyen most az Operaház

Hogy milyen mély változást jelenthet egy ilyen program egy gyerek életében? Arról sajnos nincsenek adatok. Mert sosem tudni, kit mi ragad meg. Ókovács Szilveszter így beszélt erről

sok olyan opera- és balettrajongót ismerek, aki el se hinné, hogy a másik is az, annyira atipikus a közönségünk egy része. Egy kis házacska előkertjében pedig egyetlen fecske is megidézheti a nyarat: ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha minőségi előadásokra rendszerbe fogottan és huzamosan ismételve, jól felkészített gyerekeket hozunk, bízhatunk a művészet csodájában, amely gyakran rejtelmes módon talál utat a szívekhez.