Jazz – a szenvedély nyelve

„Die Musik ist die Sprache der Leidenschaft” – vagyis a zene a szenvedély nyelve, hangzik a wagneri idézet. Máté J. György új, a Gramofon Könyvek sorozatban megjelent esszékötete ennek igazságát – a jazzt középpontba állítva – hivatott bizonyítani.

A szerző sorra veszi a jazztörténet fontosabbnál fontosabb művészeit, eseményeit, irányzatait. De nem egyszerű zenetörténeti szemléletű felsorolás ez, nem is csak a szakmának szóló elméleti munka: az összegyűjtött esszék egytől-egyig a társadalmi kontextusba is helyezik a jazzt, így kiderül, hogy a még talán napjainkban is „fekete műfajként” jegyzett zene az ’50-es, ’60-as években népszerű és újító szándékú előadói révén heves indulatokat kavarva vált társadalmi konfliktusok kiéleződésének színterévé.

Az olvasó abba is betekintést nyerhet, miként jöttek létre a huszadik század második felében a jazz különböző stílusai: az olyan különc zsenik, mint Sun Ra és Ornette Coleman munkássága nyomán a nagyközönség ízlésétől távol eső irányzatok, vagy éppen a jazz, rock és funk elegyéből születő Herbie Hancock-féle fúziós jazz és a minden karcosságot nélkülöző smooth jazz. Máté J. György több évtizedes jazz-szakírói tapasztalattal és rendkívül széles látókörrel bíró szerző, aki egyszerre képes egy-egy téma legmélyére nyúlni, úgy, hogy közben a jazzt körülvevő világról is színes képet ad.

Deseő Csaba így ajánlja a kötetet:

Az amerikai jazz évszázados történetéből választotta rendkívül érdekfeszítő témáit Máté J. György, akinek írói tevékenysége szorosan kötődik e műfajhoz. A tudományos alapossággal megírt könyv első fejezete egy 1938-as legendát elevenít fel a klarinétművész Benny Goodman és zenekara Carnegie Hall-beli koncertjével kapcsolatban. Számomra meghatározó ifjúkori emlék, amikor az ötvenes évek végén először hallottam mikrolemezről e történelmi jelentőségű felvételt, a szerző most hihetetlen mennyiségű információhoz juttatja az olvasót a swing korszak világáról.

Az 1954-ben alapított Newport Jazz Fesztivál fogalom volt annak idején, amelynek műsora egy évvel később már az egész világon hallható volt Willis Conover felejthetetlen rövidhullámú rádió adásainak jóvoltából. Magyarországon nem sokat tudtunk a fesztivál hátteréről, most minden korosztály alaposan megismerheti a korszak Amerikájának jazz szempontból is rendkívül izgalmas éveit. A következő két fejezet Ornette Coleman altszaxofonosnak és Sun Ra zeneszerző-zongorista-zenekarvezetőnek, a free-avantgarde jazz két ikonikus alakjának állít emléket. Ezek után egy nagy ugrással a fúziós-, crossover-, smooth jazz világában találjuk magunkat, amely a 70-es évektől kezdve – elsősorban Amerikában – fokozatosan visszahozta a jazz kissé megkopott népszerűségét. Szorosan e témához tartozik az 1974-ben megjelent Head Hunters (Fejvadászok) c. lemez jelentőségének taglalása. Herbie Hancock Lp-je régi kedvenceim közé tartozik, így különös élvezettel olvastam az eszmefuttatást a korszak egyre színesebb zenei kínálatáról, az elektronika előretöréséről. A befejező tanulmány „Mi újság a föld alatt?” címmel az underground, kísérletező jazzmuzsikusok tevékenységével foglalkozik, igen elmélyülten.

A könyv befejező része könnyebb olvasmány. A szerző „Lapszéli jegyzetek” cím alatt színes válogatást tesz közzé korábban már megjelent írásaiból. Kiemelek néhány különösen érdekes témát: „Szakácskönyv”, „Szabó Gábor peres ügye”, „Jazz és fogfájás”.

Szívből ajánlom Máté J. György könyvét nem csak muzsikusoknak, rajongóknak, hanem mindenkinek, akit a jazz hihetetlenül színes, szenvedélyes világa, a műfaj amerikai története közelebbről érdekel.