Kártyajáték-automatákkal kezdte a Hammond-orgona fejlesztője

Laurens Hammond forrás: histografy.pl

Laurens Hammond (1895–1973) evanstoni elektromérnök először 1921-ben a sztereoszkopikus filmvetítőt, 1931-ben a naptáras órát, majd a szinkronmotoros elektromos órát találta fel.

A Hammond Clock Company évekig bridge kártyajáték-automatákat gyártott, amelyből több mint tízezer darabot adott el. Laurens Hammond nem tudott zenélni, így valóban érdekes, hogy az összes szabadalma közül az 1934. január 19-én Electrical Musical Instrument néven bejegyzett hangszertalálmánya tette világhírűvé.

Hammond orgona

A közös tengelyen forgó, 91 fogazott tone-wheel (hangkerék) keltette indukció hatására – elektromágneses hangszedők segítségével – több kilométer hosszúságú kábel közvetítésével szólalt meg az elektromos orgona.

Hammond a kétszer ötoktávos billentyűzethez húzóregisztereket rendelt, amelyekkel az alaphangokat és annak felhangjait keverhette.

A könnyebb játék és a gyors hangszínváltás elősegítésére az inverz színű billentyűkapcsolókkal két regisztercsoportot és kilenc rögzített beállítást választhatott. Az első A modellt 1935-től sorozatban gyártotta, amelyet száznál is több változat követett. A Hammond Organ Company 1939-ben Novachord néven egy 169 elektroncsövet rejtő, polifonikus orgonát épített, majd 1940-ben bemutatta a zongorabillentyűk alá illeszthető Solovoxot. A zeneeszköz hat oktávon át, tizenkét hangszínkapcsolóval kitűnően egészítette ki a klasszikus zeneszerszámok hangját.

Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.

Az 1955-ben kifejlesztett B-3 már perkusszív hanghatások megszólaltatására is képes volt, sőt az orgona jellegzetes hangzását me- chanikus vibrato és chorus is gazdagította, így az új modell már nemcsak a polgári családokat, hanem a dzsesszmuzsikusokat is érdekelni kezdte.

1960-ban mutatták be a beépített hangszórókkal felszerelt A-100-at, amelyet külön erősítők és hangfalak nélkül is megszólaltathattak. Don Leslie a Doppler-effektus alapelvén, forgóhangszórókkal működő hanglebegtető szerkezetet szabadalmaztatott, amely a zeneszerszám elengedhetetlen kellékévé vált. A prototípus bemutatása óta a hangszerből világszerte több mint egymillió példányt gyártottak és értékesítettek.

A Hammond-orgonához kötődő önálló zenei műfaj leghíresebb előadói, többek között Wild Bill Davis vagy Jimmy Smith, majd a fiatal jazz- és rockzenészek közül Keith Emerson, Jon Lord és Joey DeFrancesco legendává tették az instrumentumot, amely napjainkban ismét reneszánszát éli.