Változatlanul a bontási munkálatoké a főszerep az Opera házai táján, de mind az Eiffel Műhelyházban, mind az Ybl-palotában látszanak fények bizonyos hosszú alagutak végén: egyre kevesebb fantázia kell ugyanis, hogy elképzeljük, mi, hogyan fog kinézni.
Míg a többség (legyen szó járókelőről vagy operai alkalmazottról) csak az épületek előtt elhaladva, azokat a kordonok felett meglesve tájékozódik a korszerűsítés és az építkezés folyamatairól, állapotáról, így csak a legszembetűnőbb változásokat veszi észre, addig néhányan minden apró mozzanatról tudnak – hogy mi történt és mi fog történni az Andrássy, valamint a Kőbányai út környékén. Utóbbiak közé tartozik Józsa Anka, az Opera beruházó építésze is, aki magazinról magazinra mérhetetlen türelemmel és közérthetően mesél a munkálatokról, tervekről, felmerülő problémákról, megoldásokról, gépekről, határidőkről. Mint a rovat eddigi cikkei, ez az írás is neki köszönheti létrejöttét, olyannyira, hogy most saját szavai köszönnek vissza a sorokból, és közvetítenek a kivitelezők és az olvasók között.
Először pár szó a legutóbbi számokban beharangozott Eiffel műhelyházi folyamatokról. Akik a talajvíz miatt aggódtak volna, nekik van egy jó hírünk: „a probléma megoldódott, sőt, már le is szigetelték a zenekari árkot.” Ami a bontási munkálatokat illeti, „az ezért felelős cég teljesen elbontotta a Kőbányai út felőli régi ebédlő épületet. Február végén a pince falait szedték ki, aztán visszatöltötték ezeket az árkokat. A többi épületnél elkezdték levenni a tetőszerkezetet, hamarosan ott is a falak következnek. Megindult a C épület (leendő jelmeztár) belső bontása is. Volt ott egy kis téglakutrica, azt elhordták, így már el tudták kezdeni a padló bontását.”
A felesleges épületek eltávolítása a villamosról kukucskáló érdeklődők számára is igen látványos, de van itt egy kevésbé hivalkodó, de annál fontosabb belső bontás, amely már a küszöbön áll. „A nagy díszlettároló csarnokrészben hamarosan mindkét oldalon elbontják a darupályát, mert az új logisztikai rend szerint a csarnok két oldalán egy-egy, középen pedig három sorban lennének a konténerek, négy szint magasan. Ha a darupályát meghagynánk, a felső öve alá nem férne be a negyedik szint, és a komplett felső sort elveszítenénk. Így viszont egyrészt biztosítani tudjuk a tervezett maximális konténerszámot, másrészt két normál méretű folyosó lesz a négyutas targoncának.” Amely ugye visszatérő szereplője a rovatnak, és egy módfelett hasznos gép. És okos is. „Ami még érdekes, hogy a négyutasnak indukciós megvezetése lesz. Ez azt jelenti, hogy a betonpadló felső négy centijébe nagyon vékony vájatot készítenek, bele pedig egy elektromos szálat tesznek, ami kvázi irányítja a targoncát, és nem engedi, hogy esetleg nekimenjen a konténereknek. Természetesen vezető is fog ülni benne, de a rendszer szükség esetén automatikusan letiltja a gépet. Ha például azt érzékeli, hogy túl közel megy a konténerhez, leállítja, és nem engedi nekimenni.”
Akkora területen, mint egy volt vasúti járműjavító, még az alapok lehelyezése is nagyon időigényes feladat. Ez az építkezés szabad szemmel legkevésbé feltűnő folyamata, melynek azonban vége. „A mélyépítő csapat még március elejéig dolgozott, aztán levonult. A közműalagutak vasalását befejezték. A Műhelyház hátsó kétharmadában folytatják tovább a padló kiszedését, mert ott február végén kezdték az aljzatbetonozási munkákat, amelyen máshol már dolgoznak. Ezek szóban megfogalmazva nem annyira izgalmas folyamatok.” Viszont annál fontosabbak. Akárcsak az, hogy megindult e hatalmas tér belső elosztása, a végleges falak elhelyezése. „Elkezdték beemelni a pakettfalakat. Ezek előre gyártott kéregfalelemek, amelyek egymásba csúsznak: kiáll az egyik vasalása, arra csúsztatják rá a következőt, mint egy puzzle. Ebből kezdték el kirakni a leendő zenestúdió falát, az előcsarnok jobb oldalán. Az egész elülső közönségforgalmi részben látszóbeton fal lesz, szép sima betonfelületekkel, hogy érzékeltessük az épület ipari jellegét.”
A falak a főszereplők az Operaházban is, ahol azonban inkább összenyitásról, tágulásról van egyelőre szó, mint elosztásról, ugyanis kiszednek lassan minden olyan üzemi területen található válaszfalat, ahol az új elrendezés értelmében változás lesz. „A balettigazgatóság, a régi marketing iroda és a gazdasági igazgatóság válaszfalait teljesen lebontották. A harmadik emeleten, a balett részleg szintjén mindkét folyosón kialakítunk egy-egy női és férfi szaunát, ezekhez is kibontották a szükséges falakat, hogy összenyissák a meglévő mosdókkal. Az első emeleti Hajós utcai részből teljes egészében igazgatói szint válik, ezért itt is lesznek kisebb falmozgatások a kényelmesebb szobakialakítások miatt.” Azokról a falakról pedig, melyek a helyükön maradnak, sok érdekességet derítettek ki a restaurátorok. „A karzati szinten például a hátfal eredeti színe nem a mostani sötétbordó, hanem az a kávés szín lehetett, amely az épületben számos helyen megjelenik. A harmadik emeleti büfé terében található bordónak szintén nincs semmi köze a régi festéshez. Valószínűleg mezők voltak ráfestve, zöld kerettel, teljesen más színkombinációval. A zsöllyefalon is végeztek falkutatást, és a jelenleginél sötétebb zöld szín került elő a krémes-mentás és piszkosrózsaszín réteg alól.” Láthatják-e majd az eredeti színeket a felújított Operaház látogatói? Egyelőre sajnos nem. Ezeknek a restaurációs munkáknak az ára ugyanis nem része a jelenlegi korszerűsítésről szóló szerződésnek. Ha azonban megvolna rá az anyagi fedezet, úgy ezek a feltárások zavartalanul folyhatnának működés közben is apránként haladva, ütemezetten.
Nemcsak az oldalsó falak szolgáltak meglepő újdonságokkal, de a mennyezet is izgalmas kihívásokat tartogat. „Mindenhol leszedték az álmennyezetet, így előtűnt az eredeti poroszüveg födém. Az első és harmadik emeleten, ahol nem olyan nagy a belmagasság, mint a többi szinten, nagyon jó érzés, hogy így megnyílt és nagyobb lett a légtér. Épp ezért, kooperálva a tervezőkkel és kivitelezőkkel, meghagyjuk így, kibontva a régi, eredeti boltozatot, nem fogjuk visszaépíteni az álmennyezetet, a gépészetet pedig a helyiségeken belül, bedobozolva fogjuk elhelyezni. A balettrészleg szintjén a mesterséges szellőztetéshez szükséges csöveket be lehet húzni az öltözők belső falára. Minden olyan részen tehát, ahol jót tesz a belmagasság-növekedés, úgy alakítottuk a terveket, hogy vissza lehessen állítani az eredeti mennyezeti struktúrát.”
A korszerűsítés egyik legfontosabb helyszíne és alanya a színpad. „A zenekari árok pódiumait kibontották, február végén a főszínpad süllyedő acélszerkezetét bontották és vágták. Mivel ez dupla pódium, a felső színpadszint alatt van egy alsó, ezen is dolgozni kell – a felső részt már levágták róla, áprilisra teljesen kibontják az egészet. Tehát úgy, ahogy a ’84-es felújításkor is, teljesen ki lesz tisztítva a hátsószínpad tere is, csak egy nagy gödör lesz ott. A felsőgépészeten is zajlik a munka, a díszlethúzók és ponthúzók függesztését megszüntették, és elbontásra kerültek a hangszigetelt gépházak is, az ottani bontásokat március végére befejezik.”
Búcsúzóul pár szót azokról, akik mostanában köszönnek vagy köszöntek el a Háztól: „A jelmeztár nemrég teljesen elköltözött, a kiürült negyedik és ötödik emeletet átadtuk a vállalkozónak. A festőműterem március elején vonult ki, az asztalos várhatóan április végéig elhagyja az épületet.” Kis kitérővel irány az Eiffel!