A kanadai tudós és zeneszerző, Hugh Le Caine (1914–1977) ifjúkorától kezdve olyan tökéletes elektronikus zenei hangzásvilágról álmodozott, amely a korábbi hangszertalálmányok sokszor megmosolyogtató gépiességével szemben érzelmek közvetítésére is alkalmas lehet.
1945 és 1948 között építette meg az első feszültségvezérelt szintetizátornak tartott Electronic Sackbut (elektronikus harsona) nevű hangszerét. A zeneszerszám ránézésre nem volt túl megnyerő. Feltalálója úgy építette össze az amúgy rendkívül komplikált elektronikus szerkezet elemeit, hogy az egyes modulok, a tápegység, a szűrők és az alkatrészeket összekötő kábelek egy gyalupadra emlékeztető, deszkalábakon álló fadoboz belsejében kaptak helyet, míg a billentyűzet és a kezelőgombok a doboz tetején voltak.
Le Caine találmánya az akusztikus hangszereken elérhető legfinomabb művészi akcentusok megszólaltatására is képes volt. Jobb kézzel a dallamot játszotta, míg bal kézzel a hangszínvezérlő érintőkapcsolókat kezelte. A klaviatúrán egy billentyűt lenyomva, a jobb kéz ujjainak oldalirányú mozgatásával a hangmagasság minimális változtatását, előre- és hátramozgatásával az előre az előre beprogramozott hangszíneket, míg a lenyomás erősségével a hangerőt befolyásolhatta. A Sackbut továbbfejlesztéseként 1954-ben megépített Touch Sensitive Organ (billentésérzékeny orgona) prototípusánál hirtelen leütéssel perkusszív hangokat, míg a puhán lenyomott billentyűkkel fokozatosan erősödő hangzást csalt ki az instrumentumból.
Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.
A Special Purpose Tape Recorder (speciális szalagos hangrögzítő) 1957-ben még utópisztikus berendezésnek számított, hiszen a későbbi többsávos stúdiómagnetofonok előfutáraként, egyszerre akár hat sztereó hangszalagot is le tudott játszani. 1968-ban Sonde nevű mátrix generátorával keltett ismét feltűnést, amely harminc oszcillátor segítségével egyszerre kétszáz színuszhangból álló hangszőnyeget tudott előállítani. 1971-ben mutatta be a sorozatgyártásra szánt Sackbut Synthesizert, amely bár technikailag jóval megelőzte korát, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A sikertelen próbálkozás után Hugh Le Caine végleg visszavonult. Egész pályafutása alatt vallotta, hogy nem az elektronikus zeneszerszámok működését kell megérteni, hanem az általuk keltett hangokat kell újraértelmezni. Hitvallása útmutatásul szolgált az elektronikus zenével foglalkozó zeneszerzőknek.
