Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Bolyki Sára: „Az improvizáció a létezés egyik legkönnyebb formája"

Bolyki Sára: „Az improvizáció a létezés egyik legkönnyebb formája”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Bolyki Sára az a kimagasló tehetségű, fiatal énekesnő, aki a népzenében és a jazzben is megtalálta önmagát. A két műfaj közös nevezője, az improvizáció a lételeme, amit sugárzó személyisége és hangjának számtalan színe és játéka tölt meg érzelemmel és értelemmel.

– Téged zenésznek teremtettek, ezt tudjuk mind, akik már hallottunk. Ebben a pillanatban te is érzed magadban ezt a vonzást közted és a zene között?

– Igen, nagyon erős a kötelék, és remélem, hogy életem végéig ezen az úton maradok. A zene közelében érzem igazán, hogy a helyemen vagyok, legyen ez koncert, műhelymunka, gyakorlás vagy tanítás.

– Műfajok közötti hidat erősítesz azzal, hogy jazzt és a népzenét is énekelsz, amelyeknek lényegi eleme a tudatos, de egyben intuitív rögtönzés. Mit jelent neked az improvizáció, te hogy működteted magadban ezt a kétpólusú folyamatot?

– Az improvizáció számomra maga a szabadság, jó pillanatokban a létezés egyik legkönnyebb formája.

A zenésztársak biztosítják a zenei folyamat stabilitását, én pedig felrepülhetek a közönség fölé. Nagyrészt „fülből” improvizálok, vagyis többnyire hallom előre, milyen harmónia következik, és hogy milyen hangokat, fordulatokat tudok használni. Ha sokat gondolkozom, abból általában összhangzattani sudoku vagy akrobata mutatvány lesz. Minél inkább sikerül elvonatkoztatni saját magamtól, és megüresíteni magam, annál nagyobb eséllyel kap teret az a plusz, ami a hangokat jelentéshordozóvá teszi. Az improvizációban tudok testileg-lelkileg leginkább felszabadulni, akár a jazzben, akár kevésbé műfajhoz kötött közegben. A népzene kereteit szűkebbre szabottnak érzem, viszont olyan apró részletekkel is lehet foglalkozni benne, amik beszippantanak magukba.

– Jelenleg milyen zenekarokban énekelsz?

– A Jazzation nevű a cappella együttes tagjaként koncertezem rendszeresen, emellett egy műkedvelő gyülekezeti kamarakórust vezetek, és nemrég csatlakoztam Babcsán Bence bandájának a műhelymunkájához, remélhetőleg ennek az eredménye is hamarosan hallható lesz.

– Neked is vannak saját szerzeményeid, saját kompozícióid?

– Nagyon kevés, mert még mindig tartok attól, hogy létrehozzak valamit, amire aztán azt mondom: ez most így jól van, készen van. A zenei kreativitásomat egyelőre a rögtönzésben élem meg, de idővel talán ez változni fog.

Bolyki Sára – fotó: Jazzation

– A családodban szinte mindenki zenész. Bemutatnád őket mint inspiratív és támogató közeget? 

– Egészen hosszan tudnám sorolni azt rengeteg művészi, pedagógiai inspirációt és emberi értéket, amit a családomban a mai napig kapok. Nagymamám Biatorbágy és a térség meghatározó egyénisége lassan ötven éve: zeneiskolát és kórust alapított, zongorát és szolfézst tanított, fogyatékkal élő fiatalokkal foglalkozott évtizedeken át. Példaértékű számomra az a mélyről sugárzó szeretet és elfogadás, amivel mindenki felé fordul, és amivel mindenkiből a legjobbat hozza ki. Édesanyám csellóművész-tanár, jelenleg ő vezeti a biatorbágyi zeneiskolát, tőle a felelősségvállalás és a kitartó munka fontosságát tanultam.

Édesapám és három öccse Bolyki Brothers néven alapított a cappella együttest, az ő koncertjeiken szerzett élmények meghatározóak a számomra: máig az általuk képviselt intenzív színpadi jelenlét az ideálom. Hihetetlen energiákat mozgósítanak magukban és a közönségben is, mindezt humorral fűszerezve és alázattal. Apa az éneklés mellett hegedül, brácsázik és zenét szerez, nagyon inspiráló az a folytonos megújulás, művészi útkeresés, amit tőle látok. Mindkét öcsém pop-rockzenét játszó garázsbandában énekel és gitározik, óriási lelkesedéssel, lendülettel vetik bele magukat a munkába és igazán odateszik magukat a színpadon, hatalmas élmény látni őket. És persze a nagybátyáim is nagyon inspirálóak: Bolyki György a Kaposfest nemzetközi kamarazenei fesztivál igazgatója, és mindig a minőség maximumára törekszik; Lackó a zene mellett lelkigondozással is foglalkozik és megrendítő erejű könyveket ír; Balázs lenyűgöző énekesi kvalitásokkal rendelkezik, és mer nagyot álmodni.

Azt hiszem, a legnagyobb példa számomra az, hogy a családomban igazából mindenki mások javára kamatoztatja a tehetségét.

– Hogyan képzeled el a jövőt máris ennyiféle tapasztalattal és ismeretettel a hátad mögött?

– A tanítás és koncertezés között szeretnék hosszútávon egyensúlyt találni. Szívem szerint megtartanám a zeneiskolai és konzis tanári állásomat és a Jazzationnel való egyre intenzívebb munkát egyaránt. A Zeneakadémiát elvégezve remélhetőleg felszabadul majd valamennyi idő további saját dolgok kigondolására is.

Bolyki Sára az Amadinda Percussion Project vendégeként – fotó: Mudra László, Zeneakadémia

– Mi ihlet meg téged a mindennapokban? Mi volt rád mostanában nagy hatással, ami a zenével való kapcsolatodat is befolyásolta?

– A sok inspiráció közül három olyan hatást emelnék ki, amit cselekvés közben tapasztaltam illetve tapasztalok. Nemrég tudatosodott bennem, hogy milyen sokat formált a zenéhez való viszonyomon az előző félév, amelyet a grúz népzene megismerésével töltöttem el a tbiliszi Zeneakadémián. Megtapasztaltam, hogy egy zenei anyaghoz kívülállóként közelítve kevésbé befolyásolnak korábbi hangzásélmények, sztereotípiák.

Objektívabb megfigyelővé tudtam válni, így apróbb részletekre és további zenei dimenziókra lettem nyitott, amit azóta más zenei anyagokban is hasznosítani tudok.

A tanításiban szerzett tapasztalataim is nagyon tanulságosak kezdő pedagóusként és előadóként egyaránt. Sokat tanulok a növendékeknek a zenéhez, a feladatokhoz, saját magukhoz való hozzáállásából, de még a saját reakcióimból is. Ezek talán a mindennapi ihletforrások. A koncerteket pedig ünnepnapokhoz tudnám hasonlítani, mert a harmadik nagy hatás a közönség. Idén májusban több nagy koncertterem színpadán állhattam. Mindig máshogy reagál a zenénkre a hallgatóság, de minden esetben nagyon megmozgatnak az együttlétből felszabaduló energiák – napokig táplálkozom belőlük és sok-sok gondolatot ébresztenek bennem.

Bobby McFerrin budapesti koncertjén a hat-hat magyar lányból és fiúból álló „műhelykórus” tagjai között – fotó: Pályi Zsófia, Müpa

– Hol, milyen formációkban hallhatunk téged a közeljövőben?

Fedezd fel a Művészetek Völgye programjait tematikus blogunkban!

– A legközelebbi fellépés a zeneakadmiai mesterképzésemet lezáró diplomakoncertem lesz május 29-én este, a Zeneakadémia Kupolatermében. Többféle felállásban fogok magyar és grúz népdalokat énekelni, valamint egy népdalfeldolgozás is elhangzik, amiben kiemelt szerepe van az improvizációnak. Némi vakációzás után a következő koncertem a Művészetek Völgyében lesz a Jazzation együttessel: július 28-án a Harcsa Veronika-udvar vendégei leszünk.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X