Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Duke Ellington és a túlélés záloga

Duke Ellington és a túlélés záloga

Az ötvenes évek fősodrának legerősebb áramlatát képezték azok a zenészek, akik a szvingkorszakban vagy még korábban törtek élre, és mondhatni, zenei karizmájukból fakadóan maradandót alkottak, ameddig éltek, játszottak. A big bandek közül ez leginkább Duke Ellington és Count Basie zenekarainak sikerült.

A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:

Kobo

Nook

DiBook

Ellingtonék is játszottak még a táncoló közönségnek az ötvenes években, ám nekik sem ment könnyen akkoriban. A Duke azonban nagyon ügyesen vegyítette repertoárjában a saját maga által szerzett lelkesítő, táncolható vagy éppen lírai sztenderdeket a nagylélegzetű, ambiciózus művekkel, mint például az 1952-ben felvett A Tone Parallel to Harlemmel, egy közel 14 perces, leleményesen hangszerelt eposszal, amely az afroamerikai zene gyökereiből táplálkozva páratlan eredetiséggel ábrázolja New York fekete városrészének hangulatát, noha ez a szám teljesen nélkülözte a rögtönzést. De Ellington – lévén Ellington – még ezen a szinten is meg tudta szólítani a laikusokat.

Zenekara az 1956-os Newport Jazzfesztiválon tört ki az ötvenes évek elejének hullámvölgyéből, amikor egy klubfellépéseken már bevált fogást alkalmazva egyesítette két 1937-ben komponált darabját Diminuendo and Crescendo In Blue címmel. A két részt a tenorszaxofonos Paul Gonsalves döbbenetes, 27 körből álló szólója kötötte össze. Maga a darab romlatlan szving volt, viszonylag egyszerű témákkal, remek ritmikával, Gonsalves szólója pedig, amely időnként olyan atonalitásokat is tartalmazott, amelyek később Coltrane zenéjét jellemezték, olyan ellenállhatatlan érzelmi töltettel rendelkezett, hogy a közönség, köztük más zenekarok zenészei is valósággal őrjöngtek hallatán.

Ide kapcsolódik:
A háború és a big bandek történetének összefüggéseiről

Ellingtonék ismét a zene élvonalába kerültek, és ott is maradtak a mester 1974-ben bekövetkezett haláláig, noha a közönség által leginkább sztárolt számok (Take the A train, Perdido, Do Nothing Till You Hear From Me, Satin Doll stb.) már évtizedek óta műsoron voltak, de a zenekar kétszer nem játszotta ugyanazt a számot ugyanúgy.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X