Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap Fesztivállal ünnepli az Opera Bartók Kékszakállújának 100. évfordulóját

Fesztivállal ünnepli az Opera Bartók Kékszakállújának 100. évfordulóját

Százéves lesz májusban a világ legnépszerűbb magyar operája, A kékszakállú herceg vára. Az Opera Kékszakállú100 minifesztiválján nemcsak Kasper Holten új rendezését mutatják be, hanem korábbi verziókat is. Bartók művét együtt játsszák a párdarabokkal, Vajda Gergely Barbie Blue, Eötvös Péter Senza sangue (Vértelenül) című alkotásával, valamint a legfrissebbel, Madarász Iván zenedarabjával, a Prológgal.

Vajda Gergely: Barbie Blue, a Kékszakállú női ellenpontja

Mivel együtt lehetne előadni a Kékszakállút? – ez a kérdés foglalkoztatta Vajda Gergelyt,
mielőtt 2006-ban – Bartók születésének 125. évfordulójára – megírta a Barbie Blue című
operát. Ekkor már alaposan ismerte a művet, hiszen számtalanszor vezényelte. A kétszereplős, nagyzenekaros, hihetetlenül erős egyfelvonásos nem hagyta nyugodni. A Barbie Blue egy vígopera, amolyan szatírjáték a tragédia elé – meséli.

A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

A szöveget eredetileg Anatole France Kékszakáll hét felesége című novellája inspirálta, amelyben a Kékszakállú herceg egy balek, akivel csak történnek a dolgok, és a legendája kizárólag félreértésekre épül. Ezen alapul Almási-Tóth András librettója, amelyben

 a férfi-nő párosból a nőnek van „hét arca”, hét különböző karaktere. Így lett a Vajda-opera egy „se veled, se nélküled” történet, két hétköznapi ember tragikomikus sztorija, és egyben a Kékszakállú női ellenpontja.

Játéknak és inspirációnak tartja Vajda Gergely, hogy saját művében idéz a Bartók- egyfelvonásosból. Úgy építette be az operába, hogy lehetőleg ne vegyék észre még azok sem, akik nagyon ismerik. A „kölcsönvett” elemek ugyanúgy működnek a zenéjében, mint Balázs Béla alaptörténetének motívumai a Barbie Blue librettójában: ha tudja a hallgató, hogy benne vannak, akkor pluszréteget jelentenek. Ha nem ismeri fel, akkor a folyamat részét adják.

Az opera címe Garaczi László találmánya. Almási-Tóth András ugyanis azt javasolta, vele
írassák meg a szövegkönyvet, de az író épp a regényén dolgozott, így ezt nem vállalta. Húsz forintért viszont eladta nekik a címötletét, ami a zeneszerző szerint is telitalálat.

Vajda Gergely a 2017/2018-as évadban foglalkozik a másik párdarabbal is: idén újították fel ugyanis a 2016-os hamburgi Kékszakállút, amelyet Eötvös Péter Senza sangue-jével adnak együtt. (Dmitrij Csernyakov állította színpadra.) Bár a karmester sokszor vezényelte már Bartók művét, de ez volt az első olyan rendezés, ami számára is váratlan helyeken talált humort a darabban.

Eötvös Péter: A bartóki szellemiségért

Eötvös Péter pontosan emlékszik arra, hogy tizenkét évesen, 1956-ban látta először A kékszakállú herceg várát. És azt sem felejti, mennyire erősen hatott rá a három Bartók-egyfelvonásos, amit akkoriban együtt játszottak. Amikor zeneművészeti főiskolásként elkezdett foglalkozni a Kékszakállúval, megvette az Universal partitúráját, de abban Balázs Béla szövege csak németül és angolul volt feltüntetve. Az eredeti magyar textust egy Hungaroton lemezről próbálta azonosítani több-kevesebb sikerrel. Karmesterként számtalanszor foglalkozott a darabbal, a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarával készült CD-jét – amelyen Cornelia Kallisch és Fried Péter volt a szólista –
Grammy-díjra is jelölték.

Eötvös Péter szerint a külföldi zenekaroknak hatalmas feladat megtanulni a művet, mert nehéz a szövegszerűség természetes lejtését követni. Ezért lényegesen könnyebb egy magyar karmesternek dirigálni ezt az operát. Ő már rengeteg énekesnek betanította, és – bár nem könnyű, de – a legtöbb művész, Anja Siljától Michelle DeYoungig boldogan vállalja a megbízatást.

Amikor a zeneszerző-karmester elkezdte követni a Kékszakállú külföldi előadásait, azt
tapasztalta, hogy gyakran nem megfelelő stílusban írott egyfelvonásosokat játszanak előtte. Ezért úgy döntött, hogy a Bartók-mű szelleméhez illő párdarabot komponál hozzá.

Bartók Béla a felújított Kékszakállú herceg vára szereplőivel, Némethy Ella, Sergio Failoni, Nádasdy Kálmán, Székely Mihály és Oláh Gusztáv társaságában – Bónis Ferenc: Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban.
Zeneműkiadó, Budapest, 1972, 280. kép.

Nem akarta azonban, hogy ez előzmény vagy kontraszt-opera legyen. Fontos volt számára, hogy a két mű egységet alkosson. Feleségével, Mezei Marival meg is lelték az alapművet: Alessandro Bariccótól a Senza sangue-t, amelynek magyar címe Vértelenül. Annyira
gyönyörűnek találták Baricco szövegét, hogy az opera is olaszul készült, nem fordították magyarra.

A zeneszerző a Kékszakállú zenekari összeállításának méretét is megtartotta a saját alkotásában, amit már többször játszottak koncertszerűen és színpadi változatban is. Az operában – amelynek első bemutatója 2015-ben volt – egy nő találkozik azzal a férfival, aki gyerekkorában, a szeme láttára két másik férfival megölte az apját és a bátyját. Ez a férfi észrevette, de nem gyilkolta meg a rejtekhelyén rettegő kislányt. A felnőtt nő a találkozáskor nem akar bosszút állni, hanem szeretné megismerni családja gyilkosát és megérteni motivációját, feldolgozni a traumát, hogy ezáltal a megbocsátásra is esélyt adhasson magának.

Madarász Iván: Dramatikus zene a Prológra

A kékszakállú herceg vára Prológjából készült Madarász Iván új műve, amelynek ősbemutatója a minifesztiválon lesz. A Regös által elmondott öt versszaknyi prózai rész
megzenésítésére Ókovács Szilveszter kérte fel a zeneszerzőt – aki nem sokkal korábban
kapott Kossuth-díjat. A főigazgató kívánsága volt, hogy ugyanabban a nagyzenekarban
gondolkodjon, mint amely a Kékszakállú zenéjét játssza. Első pillantásra meglepő volt ez a
kérés, de a komponista meglátta benne a lehetőséget. Mint mondja, az opera műfaji megjelölést nem használná az új műre, inkább dramatikus zenének hívja.

A darab szóljon a hallgatójához.

Amikor elkezdett foglalkozni a Prológgal, világos volt, hogy nem lehet egyszerűen egy az
egyben végigkomponálni az öt versszakot, ezért a Bartók-műhöz illeszkedő dramaturgiai
koncepciót alakított ki. Rádöbbent, hogy az eredeti prózai szöveg bizonyos részei előre
megidézik a Bartók-opera egy-egy stációját, az egyes ajtókat, még ha nem is a történet
sorrendjében. Ebből adódott, hogy ne csak a Regös, hanem Kékszakállú és Judit is megszólaljon a művében, akik egyrészt az operából vett szövegtöredékeket éneklik, másrészt szövegtelen hangzóeffektusokkal kísérik, kommentálják a háttérből a Prológ énekét. Mintha egy virtuális, mágikus térből szólnának, csak hallani lehet majd őket, látni nem.

Madarász Iván forrás: artisjus.hu

Madarász Iván olyan sokszor találkozott Bartók alkotásával, hogy nem is emlékszik az első
alkalomra, az új tapasztalás mindig felülírta a régit. A Zeneakadémián is azt tanítja analízis
óráin, ne ő beszéljen a műről, hanem a darab szóljon a hallgatójához.

A műalkotás nem válaszolni tanít, hanem kérdezni.

Nincsenek végérvényes feleletek, az új benyomások fényében új problémákat látunk. Egy remekmű mindig rejtélyes, de nem rejtvény, aminek csak egy megoldása van. Mindaz, amit a bartóki opusz témájáról: lélekről, szerelemről, férfi-nő kapcsolatról, annak mélységeiről új és új impresszióink alapján megélünk, tovább gazdagítja az operáról kialakított képünket.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X