Kecskemét legendás karnagya

Vásárhelyi Miklós

Az egykori Országos Tanítói Árvaház 1899-ben Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei szerint épült. Dísztermének berendezését, belső díszítését Irányi István tervezte. Az épületben 1899 és 1986 között gyermekvédelmi intézmény működött. Ma a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola otthona.

Kodály fogadása a kecskeméti vasútállomáson, első hivatalos látogatása alkalmából (1930. március). Balra M. Bodon Pál, szemben Vásárhelyi Zoltán, Kodály mögött Tóth Aladár

Ebben az épületben született 1900. március 2-án Vásárhelyi Zoltán karnagy, zeneszerző, hegedűművész. Szülőházát 1977-ben bekövetkezett halála után négy évvel jelölték meg emléktáblával.

Az épületegyüttesben valaha az ország egyik legnagyobb tanítói árvaháza működött, s ebben volt „árvaatya” a debreceni származású Vásárhelyi József. Családjával az épületben lévő szolgálati lakásban élt; itt született meg 1900. március 12-én második gyermeke, Zoltán.

A kisfiú a lakásukhoz közeli Hosszú utcai elemi iskolába, majd a református főgimnáziumba, az Ókollégiumba járt. Kilenc éves korában szülei beíratták a zeneiskolába, ahol tehetsége gyors bontakozásnak indult.

Érdekes pályakezdését Ittzés Mihály így foglalta össze:

… már utolsó gimnáziumi éveiben az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia hegedű tanszakának növendéke lett Kemény Rezső osztályában. A Bloch Józsefnél végzett hegedű-tanárképző mellett beiratkozott a zeneszerzés tanszakra is, ahol néhány Siklós Albert tanította tárgyat kivéve Weiner Leó, majd Kodály Zoltán növendéke volt. A sors mégis úgy hozta, hogy hírt s nevet, mondhatni: világra szóló művészi eredményeket nem a hivatalos tanulmányai alapján várható területek hoztak számára, hanem a kórusmuzsika, amellyel később kötötte össze életét. Zeneszerzői végbizonyítványát meg sem szerezve (azt csak 1941-ben a szükséges vizsgák pótlásával szerezte meg!), elszegődött Észtországba, majd Norvégiába zenekari muzsikusnak. […] Szülővárosa zeneiskolája, amelyet a legendás M. Bodon Pál, Bartók híve és ifjúkori népzenegyűjtő munkatársa, Vásárhelyi növendékkori igazgatója vezetett továbbra is, 1926-ban hívta haza tanárnak.

Vásárhelyi Zoltán rövid idő alatt másodrendű vidéki kórusból a legigényesebb művek megszólaltatására alkalmas együttessé fejlesztette a Kecskeméti Városi Dalárdát. Kórusa élén úttörő szerepet játszott az új magyar kórusmuzsika, főleg Kodály Zoltán énekkari zenéjének megismertetésében. Elég csak annyit mondani, hogy a Jézus és a kufárok ősbemutatója is az ő nevükhöz fűződik. Mellette Purcell és Schütz hazánkban addig ismeretlen műveiből is többet műsorra tűzött.

A Dido és Aeneas előadásának tánckara (Színházi Élet 1933. 21.)

Pályáját 1941-től Budapesten folytatta.

Ezen a klasszikus Hungaroton-felvételen a Magyar Rádió és Televízió Kórusa élén vezényli Kodály remekét:

Forrás:

In memoriam Vásárhelyi Zoltán. Szerk. Ittzés Mihály. Kecskemét, Kodály Intézet, 1997